Magasan a legjobb
A női magasugrók világbajnoki döntője után a győztes Blanka Vlasic igencsak elérzékenyült, ám aztán tudta, mivel tartozik a környezetének. Így beszélt:
„Ugyan a világcsúcs nem sikerült, de a világbajnoki cím óriási dolog. Külön szeretném megköszönni a támogatást azokak, akik az elmúlt években rengeteget segítettek, nem utolsósorban édesapámnak, aki egyben az edzőm is.”
A 24 esztendős atléta tehetségét és tudását mindenki elismeri, az őt dicsérők közül talán Sztefka Kosztadinovának, a bolgárok világcsúcstartójának véleménye a leghitelesebb, ő az oszakai vb előtt így jellemezte Vlasicot: „Igen, ő lehet az, aki a világrekordomat megdöntheti, s eljuthat akár 210 centiméterig is, mert bámulatos könnyedséggel versenyez. Persze ahhoz, hogy ez már Oszakában megtörténjen, jó adag szerencse is szükséges, Blankának azonban Japánban elsősorban a világbajnoki cím megszerzésére kell koncentrálnia, nem a csúcsjavításra. Lépésről lépésre kell felépítenie mindent, s megteheti, hiszen hiába nagyon fiatal még, már most minden idők egyik legjobb magasugrója.”
Kosztadinova jövendölését támasztja alá Vlasic eltökéltsége. Kitartására jellemző, hogy 2005ben komoly operáción esett át, ám egy esztendővel később a világ az évi legjobbját érte el a somoskői ugrógálán.
„Az atlétika az életem, a nap huszonnégy óráját a magasugrásnak szentelem, mindent ez alá rendelek, még akkor is eszembe jut néha, ha a barátaimmal vagyok, olvasok, vagy éppen filmet nézek. Figyelek rá, hogy az edzéseim rendkívül kemények, hatásosak legyenek, a versenyek után pedig akkor vagyok csak elégedett, ha kihoztam magamból a legtöbbet” – fogalmazta meg hitvallását a horvát klasszis.
