A gólerős csatár hét év után volt újra csere

Milyen érzés a kispadon ücsörögni?Milyen érzés a kispadon ücsörögni?

Szokatlan, és ha nem csal az emlékezetem, akkor bajnoki mérkőzésen legutóbb hét éve fordult elő, hogy nem a kezdők között kaptam helyet – mondta Kenesei Krisztián. – Hangsúlyozom, csak a bajnoki meccsekről beszélek, a kettő nullára megnyert márciusi Fradi–Vasas kupatalálkozón ugyanis korábbi sérülésem miatt, Mészöly Géza vezetőedző javaslatára csak csere voltam.

Jól sejtem, hogy nem erről álmodott, amikor elfogadta az Avellino ajánlatát?

A felkészülési mérkőzéseken rendre kezdőként kaptam lehetőséget, egy bajnokiból tehát nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ráadásul szerintem az sem növelte az esélyeimet, hogy a Serie B rajtja előtt egy nappal edzőt cserélt a klubvezetőség, a Maurizio Sarri helyére érkező Guido Carboninak tehát jóformán még arra sem volt elég ideje, hogy a neveket megtanulja.

Bár nem kívánja önnek senki, de tegyük fel, megragad a cserék között. Ebben az esetben is helyesnek tartaná a döntését, hogy búcsút mondott a Vasasnak, és ezzel együtt – a sikerekre, a gólokra, a közönség szeretetére gondolva – a magyar szinten irigylésre méltó helyzetének is?

Egyrészt nem az a típus vagyok, aki abból indul ki, hogy hosszú távon „padoznia” kell. Másrészt úgy látom, egy magyar játékos nem teheti meg, hogy különösebben válogasson a nyugat-európai bajnokságok közül, meg kell becsülni, ha az embert hívják valahova. A Serie B igenis magas színvonalat képvisel, szerintem, az Avellinóval gond nélkül ott lennénk a magyar élvonalban az első néhány hely valamelyikén, az erősebb csapatok, mint a Bologna, az Ascoli vagy a Brescia pedig a bajnoki aranyat is simán megszereznék.

A szakmai előrelépést nem vitatom, ugyanakkor még mindig arra lennék kíváncsi, mikor lesz ott a kezdők között. Hétvégén, a Mantova elleni bajnokin már az első perctől számíthatunk a játékára?

Mivel a Treviso elleni teljesítményemet A vellinóban kifejezetten pozitívan értékelték – a helyi laptól például hetes osztályzatot kaptam –, bízom benne, hogy az új vezetőedző is mihamarabb bizalmat szavaz nekem. Bár csak tizennégy percet töltöttem szombaton a pályán, három helyzetem is akadt, és ha kis szerencsém van, gólt is szerezhettem volna.

Amíg ön Avellinóban harcol a csapatba kerülésért, itthon a Vasas szép lassan kezdi kiheverni a távozását, a Paks elleni győzelem után legutóbb Újpesten szerzett értékes pontot. Mennyire követi figyelemmel a magyarországi eseményeket?

Tóth András barátommal kéthárom naponta beszélünk, így teljes mértékben képben vagyok, ráadásul a hétfői Újpest–Vasas második félidejét láttam is televízión.

Hallom, hogy a háttérben valaki segítségért kiált, ne haragudjon, nem akarom feltartani…

A kisfiam hangoskodott, de már abba is hagyta, úgyhogy beszélhetünk nyugodtan.

Ezek szerint az egész család elkísérte Avellinóba.

Valóban, a feleségem és a kisfiam itt van velem, nagyon szép kis helyen kaptunk lakást. Úgy érzem, remekül sikerült beilleszkednünk, felvennünk a helyiek ritmusát: sok új barátra tettem szert a csapatban, legjobban a csapatkapitánnyal, Stefano De Angelisszel értjük meg egymást.

Olaszul?

Sajnos még csak angolul folyik köztünk a társalgás, de muszáj iparkodnom az olasz nyelv elsajátításával, hiszen egy fogadás szerint két hónap múlva már társalgási szinten kell beszélnem. Ellenkező esetben fizethetek egy vacsorát Stefanónak.