Végre egyszer mi is örülhettünk (2)
Folytatás a 2. oldalról
magának, hogy az talán még a csúnyán becsapott hamburgi csatár tetszését is kiváltotta. Egy, illetve két sorral előrébb is bátran trükköztek a vendéglátók, időnként bizony élmény volt nézni a játékukat. Látni lehetett, hogy a kispestiek a legjobb tudásuk szerint felkészültek neves vetélytársukból, tisztában voltak vele, mire kell ügyelniük, és hogy hol lehet keresnivalójuk. Feltűnt az is, hogy a HSV erőnlétileg sem kerekedett a Honvéd fölé, a rengeteg futást időnként sprintekkel megspékelő házigazdák az utolsó percekre sem váltottak vissza ötösből négyesbe, nem azzal törődtek, hogy kihúzzák valahogy 0–0-val, hanem azzal, hogy egy gólt bepréseljenek valahogy. A hab végül nem került fel a tortára, de amit kaptunk, az igenis fogyasztható volt. Ettől függetlenül hiú ábrándokat ne kergessen senki, a visszavágót a Hamburg szebb reményekkel várhatja, mint a kispesti gárda, Supka Attila sem titkolja, a németeknek legalább hetven százalék esélyük van a továbbjutásra. Habár – az erőviszonyok, továbbá a két ország labdarúgása közötti hatalmas különbség ismeretében – a Honvéd harminc százaléka nem tűnik rossznak, de ismerjük el, a Nordbank Arénában nem sok sansza van a győzelemre. Igaz, nem kell mindenáron nyernie. Bőven elég lenne az 1–1 is…
A Van der Vaart-ügyről a 20. oldalon olvashatnak
