Az utolsó pillanatban győzött a Ferencváros

Ha egy éve, amikor a Keleti cso port nyitányán a Ferencváros a Jászapátit volt kénytelen vendégül látni, valaki azt mondja a fradistáknak: jövőre veletek ugyanitt, az illetőt úgy megmosolyogják, hogy azt a széles vigyort még Kiszel Tünde is megirigyelte volna. Aztán tessék: 2007. augusztus 11-én az FTC második idényének vágott neki az NB II-ben, nyilván abban a reményben, hogy ezen a szinten ez a rajt lesz a végső.

A rendezés mindenesetre már most megkezdődött: tartani lehetett attól, hogy a tavalyi szezonnyitóval ellentétben az idei botrányba torkollik. Amíg egy esztendeje tizenötezer drukker töltötte meg a nézőteret, s varázsolt népünnepélyt a szebb napokat látott Üllői útra, ezúttal benne volt a pakliban, hogy alig kezdődik el a mérkőzés, véget is ér. A szájhagyomány útján terjedő hírek ugyanis arról szóltak, hogy a Kisteleki Istvánt – a lehető legfinomabban fogalmazva – nem szívlelő fanatikusok addig inzultálják verbálisan a Magyar Labdarúgó-szövetség első emberét, amíg a játékvezető le nem fújja a találkozót. És ha ez nem lett volna elég: a drukkerek állítólag az MLSZ-vezérrel „lepaktáló” Rieb György Fradi-elnök pocskondiázására is oly lelkesen készültek, mint Anettka az űrbe – mintha csak a Két férfi, egy eset című sorozat egyik epizódját forgatták volna a IX. kerületben.

Veszélyforrásból ugyanakkor több is akadt, ilyen volt például Edouard Ndjodo pályára lépése. Az első ránc mégis hamar eltűnt az illetékesek homlokáról: az előkészületi meccsek során „kihuhogott”, illetve banánnal célba vett kameruni támadót a résztevők bemutatása során tapssal fogadta a nagyérdemű. Egyesek ugyan tudatos provokációnak vélték, hogy a BKV elleni derbi előtt fel s alá cirkáltak a közlekedési vállalat buszai és villamosai az Üllői út környékén, továbbá a bejáratnál jegyeket és bérleteket kértek ellenőrzésre, egészen a kezdés pillanatáig fel sem vetődött az emberben, hogy itt balhé lesz. Sőt már-már sziesztajelleget öltött az este. A bevonuláskor 7500an fakadtak dalra (s majdnem sírva): „Mi akkor is bajnokok leszünk, az egész világ, hogyha ellenünk…”), majd amikor a jókor, jó helyen szót kérő László atya arról beszélt, hogy a Ferencváros a magyarság egyik szimbóluma, és mindenki „Hajrá, Fradi!”, néhányan talán Ndjodónak is megszavazták volna a magyar állampolgárságot. Megható pillanat volt az is, amint Lipcsei Péter a boldogságtól szárnyaló Zöld Sasra húzta frissen varrt fejét – hiába, nemcsak a csapatnak, a kabalafigurának is jár az új (jel)mez.

Megkezdődött a találkozó. „Kííííístelekííííí” – zúgott fel több száz torokból egyszer, még egyszer és még egyszer. „Szemét újpesti” – következett a negyedik sor, majd rögtön az ötödik, ám azt már nem idézhetjük. Abban a pillanatban Bognár Tamás a sípjába fújt… De csak egyet, tudniillik Deme Imrét úgy felrúgták, hogy a levegőben kis híján éhen halt, így folytatódhatott a mérkőzés – szabadrúgással. Öt percig tartott egyébként Kisteleki és az MLSZ szapulása (a ferencvárosi vezérkar nem került terítékre), a legfeljebb a disznó versek gyűjteményébe illő rigmusokat időnként a hangosbemondó törte meg, aki rendre azért fohászkodott, hogy a szurkolók „Hajrá, Fradi!”-zzanak a „b... Kisteleki” helyett. Kérése meghallgatásra talált – a 22. percig nem is kellett befogni a gyerekek fülét. Mi több, még egy jó poénra is tellett: a Ndjodót szabálytalannak vélő sporttársat kórusban rasszistázták…

A félidő felénél azonban ismételten Kisteleki volt a sláger, ami azzal járt, hogy narancssárga mellényesek lepték el a kemény mag bázisát – persze nem azért özönlöttek be a szektorba, hogy összegyűjtsék a szemetet. Némi mocorgás támadt ekkor a lelátó ezen részén, több nehézfiú is megérezte a vérszagot, akik botrányt reméltek, már dörzsölték is a tenyerüket, de az izgalmak ennyiben ki is merültek: a biztonságiak szép lassan rükvercbe váltottak, és béke költözött az Üllői útra.

Hiszik vagy sem, a rendes játékidőből hátralévő percekben már nem ment fel a publikum vérnyomása, holott sokáig úgy tűnt, a BKV ellen cseppet sem jut előre Csank János együttese. A hepiend azonban nem maradhatott el: a hoszszabbításban előbb Lipcsei Péter, majd Edouard Ndjodo is betalált az ellenfél kapujába, így a már említett béke hatalmas boldogsággal párosult.

S hogy ekkor ki törődött Kistelekivel?

Sokan.