Vigaszra vár a Loki irányítója

Ahogy hallottam, a kedd esti, Elfsborg elleni visszavágó után letargia lett úrrá a küldöttségen. Azóta is gyászos a hangulat Debrecenben?Ahogy hallottam, a kedd esti, Elfsborg elleni visszavágó után letargia lett úrrá a küldöttségen. Azóta is gyászos a hangulat Debrecenben?

Úgy vettem észre, mára túltettük magunkat a kiesésen – felelte Sándor Tamás. – Persze kár is volna tovább keseregni azon, hogy túl korán véget ért számunkra a nemzetközi szereplés, azon úgysem tudunk már változtatni. Meccs közben még tudtunk volna, sajnos akkor nem sikerült.

Ennyivel elintézhető az újabb fiaskó?

Természetesen nem ilyen egyszerű a helyzet, el kell gondolkodnunk, mit és hol rontottunk el. A tapasztalatokat mihamarabb le kell szűrnünk, igaz, hogy azokat hasznosítani is tudjuk, legalább egy évet várnunk kell. Hosszú idő, de már most az lebeg a szemünk előtt, hogy jövőre ismét a Loki képviselje Magyarországot a Bajnokok Ligájában.

Sándor Tamással a soraiban?

Nem látom akadályát, hogy harmincnégy esztendősen is a pályán legyek. Úgy tűnik, nem mindenki képviseli ezt az álláspontot: az Elfsborg otthonában mindössze hét percig tartózkodott a gyepen, Miroslav Beránek ezt azzal indokolta, hogy a BL más tempót kíván, mint az NB I… Sosem foglalkozom vele, hogy az edzőm miért éppen annyi időt ad nekem, amenynyit a pályán tölthetek, és soha nem emeltem fel a hangom, ha keveselltem a lehetőséget. A szakvezetők döntéseit eddig is tiszteletben tartottam, és ezután sem lesz ez másként.

Mit gondol, a Zalaegerszeg ellen kezdő lesz?

Bízom benne. Mindenesetre mellettem szól, hogy ez magyar bajnoki lesz.

A Bajnokok Ligájára visszatérve: melyik kudarcot volt nehezebb megemészteni, a tavalyi, Rabotnicski ellenit, vagy a mostanit?

Mindkettő megviselt bennünket. Egy éve azt hittük, könnyebb dolgunk lesz macedón riválisunkkal szemben, ha akkor rutinosabbak vagyunk, továbbjutunk. Természetesen csalódásként éltük meg, hogy nem sikerült, ám elkeseredettségünk ezúttal talán nagyobb volt, a ugyanis svéd bajnok sem tartozik a világverő alakulatok közé. Bármily furcsán hangzik, azt kell mondjam, a Debrecen erősebb az Elfsborgnál.

A végeredmény ismeretében ez valóban furcsán hangzik.

Tény, a két meccs alatt egyszer sem találtunk be a svédek kapujába – habár egyszer igen, csakhogy azt a gólt érvénytelenítette az esetet szerintem rosszul megítélő bíró –, és az ellenfél kiváló védekezése sorsdöntőnek bizonyult. Ezen a téren fölénk nőtt az Elfsborg, ez kétségtelen, de ez a véleményemen nem változtat: a Loki a jobb. Ezért is fájó a kiesés.

Halvány vigaszt a ZTE ellen remélhetnek. Apropó, nem lenne szerencsésebb, ha most nem a jó formában lévő Zalaegerszeggel, hanem teszem azt, a gyengélkedő Tatabányával találkoznának?

Én speciel nem bánom, hogy mindjárt rangadót játszunk, a zalaiak legyőzéséből még erőt is meríthetünk. Merthogy hazai pályán kizárólag a három pont megszerzése lehet a célunk.

Csapatkapitányként akad pluszfeladata? Mondjuk a társak felrázása?

Nem hinném, hogy pszichológusnak kellene állnom. A búcsú ugyan nyomot hagyott bennünk, a DVSC keretét csupa olyan labdarúgó alkotja, aki tudja, mi a dolga. Ha netán valakinek mégis lelki támaszra volna szüksége, azt a szakmai stáb tagjai kezelésbe veszik.

Nem tart attól, hogy a szurkolók elfordulnak a csapattól? Mégiscsak csalódtak önökben.

A svédországi tapasztalataim azt mondatják velem, hogy nem pártolnak el tőlünk: akik elkísértek minket Borasba, tapssal honorálták a teljesítményünket. Egyébként is jellemző a Debrecenre, hogy a játékosok és a drukkerek jóbanrosszban kitartanak egymás mellett – hiszem, hogy a rossz után most a jó következik.