Nehéz szülés volt

„Magyarország és a vízilabda tulajdonképpen szinonimák. Nincs még egy nemzet, amely az elmúlt száz évben ennyi nagyszerű eredményt ért volna el, és ilyen sok világklasszist adott volna a sportágnak. (…) A pólósok ott találhatók az ország legnagyobb sztárjai között, nemzeti hősökként kezelik őket, sőt az állandó médiaérdeklődés mellett a labdarúgással is konkurálni tudnak. (…) Veretlenül masíroztak be a berlini döntőbe, amelynek szintén ők a legnagyobb esélyesei.”

A Német Úszó-szövetség gondozásában a Világliga szuperdöntőjére készített kiadvány magyarokról szóló részéből idéztünk. Bizony megmelengették szívünket a fenti mondatok, még ha nem is biztos, hogy otthon is mindent így látunk – de jó olvasni, milyen a magyar póló megítélése külföldön.

A németek tisztelik is a világklasszis magyarokat, ezt mutatják szövetségi kapitányuk, a korábbi nagyszerű játékos, Hagen Stamm szavai. „A szerdai összecsapás olyan lesz, mintha a világválogatottal találkoznánk, de nem félünk a nagy nevektől.” A nyáron egyszer már megmérkőzött a „világválogatottal” a német együttes, Cegléden 15–11-re nyertek a mieink, megszerezve ezzel 92. győzelmünket a németek ellen – mellette 19 döntetlent és 25 vereséget jegyezhettek fel a statisztikusok. A Magyarország elleni derbire fokozottan illett az a mondat, amelyet a legendás Che Guevarától idéztek a németek a már említett, Világligára készült kiadványban: „Légy realista, kíséreld meg a lehetetlent!”

Nos, a lehetetlen ezúttal a német győzelmet jelentette volna – és jelentette a mérkőzés lefújása után is.…

Az első nap eseményei után egyébként úgy tűnt, a két európai együttes mérkőzése dönthet a csoportelsőségről. A légkör ennek megfelelő volt, a német és a magyar szurkolók száma is (a lehetőségekhez mérten) jelentősen növekedett a keddi naphoz képest, a hazai drukkerek már-már jó hangulatot teremtettek, amelyet tovább fokozott, hogy nyolc perc után kedvenceik vezettek 1–0-ra! Az első negyedben a magyar válogatott négy kapufát is lőtt, miközben a Keleten, pontosabban az egykori Kelet-Berlinben a helyzet a második negyedben sem változott: Tchigir nagyszerűen védett – itt jegyezzük meg, Szécsi Zoltán is jó formában tempózott a háló előtt –, de ekkor legalább már sikerült gólt lőni. Előbb Szivós Márton lövése csúszott át centikkel a gólvonalon, majd Benedek Tibor értékesített egy szabaddobást, de mert a németek is kétszer voltak eredményesek, megőrizték egygólos előnyüket a nagyszünetre.

A harmadik negyedben aztán helyreállt a világ rendje, a magyar válogatott átvette a vezetést. Ismét Benedeket kell dicsérnünk, előbb a csapatkapitány bejátszásából verekedett ki egy gólt Kis Gábor, majd a balkezes klasszis maga pattintott a léc alá előnyben. A következő fórnál Kiss Gergő is betalált, a magyarok 3–0-ra nyerték meg ezt a periódust. Mégsem nyugodhattunk meg, mert a negyedik felvonásban, Fodor Rajmund kipontozódása után időt kért Hagen Stamm, és bár a hátrányt kivédekeztük, Thomas Schertwitis betalált – azaz ismét csak egygólos volt a magyar előny szűk négy perccel a mérkőzés vége előtt. Aztán hasonló koreográfia valósult meg a magyar oldalon: előny, időkérés, az ellenfél kivédekezte a fórt, ám a támadásból megmaradt időben gól született – Hosnyánszky Norbert volt az „elkövető”. A következő bő két percben már nem tudtak újabb, reménykeltő gólt szerezni a németek.

Ha nehezen is, de győzött a magyar válogatott, és továbbra is százszázalékos a Világligában. Utolsó csoportmérkőzését Kanada ellen játssza csütörtökön.