Nagy bajban a lengyelek

Aki a 2012-es Európa-bajnokság hivatalos internetes oldalára látogat, igazi virtuális élménynek lehet részese: a lengyel és az ukrán szervezők üzemeltette honlapon megcsodálhatja a csillogó-villogó, üvegtetős, vadonatúj stadionok látványterveit, miközben az automata visszaszámláló segítségével azt is megnézheti, hány másodpercet kell még várnia az évszázad első kelet-európai futballtornájának kezdetéig.

A képekkel megbabonázott kívülálló elsőre talán nem is sejti, hogy a rózsaszín máz alatt jóval sötétebb a tónus.

Az UEFA végrehajtó bizottságának április 18-i döntése óta eltelt immár három és fél hónap, és a rendezéssel megbízott lengyeleknél – némiképp az ukránoknál is – a boldog eufóriát időközben fokozatosan felváltotta az aggodalom és a borúlátás. Az első lelkesedés elmúltával ugyanis napvilágra kerültek azok a (korábban is gyanított) hiányosságok, amelyek keresztülhúzhatják a szervezők előzetes számításait, és ami talán ennél is fontosabb: az UEFA vezetőinek elvárásait.

A szög akkor bújt ki a zsákból, amikor a hét elején Elzbieta Jakubiak lengyel sportminiszter sajtótájékoztatón bejelentette, a stadionok felépítése kapcsán képtelenek tartani az eredeti vállalásban szereplő 2010-es határidőt.

„A munkálatok befejezéséhez kevésnek tűnik az idő, kétezer-tizenegyre azonban reális számítások szerint is elkészülhetnek a létesítmények” – jelentette ki a politikus asszony.

Az aggályokat azonban a fenti nyilatkozat sem tudta csillapítani, Zbigniew Chlebowski, a lengyel parlament pénzügyi bizottságának alelnöke például úgy látja: „A bejelentésen kívül semmi sem történt, máig sincs ötlet arra vonatkozóan, milyen forrásokból valósuljanak meg a nagyszabású beruházások.”

A hárommilliárd zlotyból (198 milliárd forint) felépítendő, illetve felújítandó négy stadion közül a varsói aréna helyzete tűnik a legkilátástalanabbnak. A kommunista időkben épült fővárosi létesítményben jelenleg Európa legnagyobb szabadtéri piaca működik, az árusoknak azonban szeptemberig el kell hagyniuk a terepet (noha még az újonnan épülő pálya helyszínét sem jelölték ki véglegesen).

A szűkös anyagi keretek miatt Michal Borowski, a stadionépítésért felelős bizottság koordinátora máris „takaréklángra” csavarta a grandiózus elképzeléseket, amikor határozottan kijelentette: „Az elmúlt években emeltek csodalétesítményeket, mint például a pekingi Nemzeti Stadiont vagy a müncheni Allianz Arenát, és praktikus, de olcsóbb építményeket, mint a párizsi Stade de France-t. Mi inkább ez utóbbi mintát szeretnénk követni.”

Michal Borowski szerint ugyanakkor az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy korrupciógyanú miatt az illetékesek a legtöbb esetben még a szerződéseket sem merték megkötni a beruházókkal. A helyzetet súlyosbítja, hogy Lengyelország 2400 kilométer autópálya megépítését vállalta, márpedig az idén még egy centi sem épült meg.

Ha arra gondolunk, hogy – a függetlenül induló Olaszország mellett, Horvátországgal karöltve – Magyarország is pályázott a 2012-es Eb-rendezésre, jogos bosszúsággal állapíthatjuk meg: ennyire talán mi is képesek lettünk volna.