Magyar–szerbre várva

A hétfő kora esti berlini elutazás előtt délelőtt még a Margitszigeten edzett a magyar válogatott. Az egyórás konditermi erősítés után a vízbe vetették magukat a pólósok, akik a tréning nagy részében a lövéseket gyakorolták. Kemény Dénes szövetségi kapitány, aki szintén megmártózott a vízben, és mintegy tizenkét méterről a kapunak félig háttal pompás gólt dobott, kiemelte a csapatkapitány, a 35 éves Benedek Tibor szorgalmát, aki fakultatív edzés ide, fakultatív edzés oda, egy pillanatig sem állt meg.

„Rendkívül nehéz nyár volt, mert a Világligának ugyan nincs sok értelme, de az olimpia miatt fontos ez az időszak – mondta a délelőtti edzést követően a kétszeres olimpiai bajnok. – Abból a szempontból volt hasznos ez a néhány hét, hogy volt idő a közös gyakorlásra, a sok meccs viszont rendkívül fárasztó volt. Hiába kaptam volna viszont szünetet, nekem másként már nem menne a játék, ha leállnék két-három hónapra, nagyon nehéz lenne újrakezdenem az edzéseket.”

A Világliga szuperdöntőjében a magyar válogatott a házigazda németekkel, Kanadával és Ausztráliával került egy csoportba, amelyből mindenki „továbbjut”. A negyedik helyezettek az elsőkkel, a második helyezettek pedig a harmadikokkal játsszák a negyeddöntőket, a papírforma alapján a finálét a magyar és a szerb válogatott vívhatja.

„A Világligában a magyar– szerb döntő lehet a csúcspont, az lesz a legérdekesebb – tekintett előre a vasárnapi, remélt döntőre a balkezes klasszis. – Biztosan lelkesen harcolnak a többiek is az olimpiai kvótáért, nem hinném azonban, hogy meglephetnek minket. Persze bármi előfordulhat, de szerintem a fináléig biztosan növeljük győzelmeink számát. A szerbek elleni meccset természetesen nagyon várom, addig viszont még öt találkozót játszunk, szóval előbb jussunk el oda. Egyértelműen presztízsmeccs lesz a szerbek elleni csata, még ha ezúttal kevésbé fontos is.”

A portugaletei selejtező tornán a horvátok ellen 14–9-re megnyert mérkőzésen Benedek Tibor hat gólt szerzett, amelyek közül az egyiket majdnem a pálya közepéről, 10-12 méterről. Berlinben számíthatunk-e ilyen hatalmas bombára?

„Nem hinném – mondta mosolyogva a csapatkapitány. – Ilyen gólt tízévente egyszer szerez az ember. Állítólag még újpestiként lőttem egyet, többen állítják, én nem emlékszem rá. A kérdésre térjünk vissza tíz év múlva…”