Húszesztendősen vége a fiatalságnak

Az őssoproni Honti Kata klubjá ban immár hatodik idényét kezdi meg együtt a felnőttekkel, válogatottként viszont először csatlakozik a nagyok edzőtáborához. Tavaly ugyan már szerepelt a legjobbak között az idegenlégiósok és az amerikaiak elleni gálamérkőzésen, de tétmeccsen az idei Európa-bajnoki pótselejtezőn bizonyíthat először – alig 20 esztendősen. A korosztályos válogatottakban sikert sikerre halmozó hátvéd hétfőn csatlakozik a már Tatán készülő kerethez.

Kipihente magát?

Nagyjából igen – felelte Honti, aki ígéretes karrierje legjobb évadján van túl: miután tavaly nyáron ezüstérmes lett a kontinensviadalon az U20-as nemzeti együttessel, előbb negyeddöntőt játszott csapatával, az MKBEuroleasing Sopronnal az Euroligában, aztán előbb a Magyar Kupában, majd a honi bajnokságban nyert aranyat. – Bevallom, még bírnám ezt, hogy ne csináljak semmit, de itt az ideje elkezdeni edzeni. Volt azért három hetem a nyaralásra.

Milyen érzés húszévesen kiöregedni? Európa-bajnoki ezüstös és bronzos sikercsapatuk ugyanis most minden utánpótláskorosztályból kinőtt…

Soha többé nem leszek már utánpótlás-válogatott, de azért ez épp elég volt, mert emiatt hat vagy hét éven át mindig volt valamilyen programom a nyáron. Nagyon jó eredményeket értünk el, úgy érzem, sikeresek voltak ezek a versenyek, aztán meglátjuk, milyen lesz a felnőttek között.

Hány játékos lehet meghatározó ember ebből az együttesből a nagyválogatottban?

Nagyon remélem, hogy minél több. Szerintem négyenöten majdnem biztosan, de bízom benne, hogy talán többen is. Most négyen is megyünk az idén nyáron Moszkvában, az U21-es vb-n szerepelt csapatból, Horti Dóra, Semsei Barbara, Somogyi Andrea és én, később csak többen lehetünk.

Eszerint önöké a jövő.

Azért lenne jó, ha ez a társaság újra össze tudna állni, mert mindig összetartott, nagyon jó csapat volt, és jól is játszott együtt. Még vannak idősebb játékosok a keretben, akikkel nem vesszük fel a versenyt, de később bármi lehet, nyolc embert is el tudok ott képzelni közülünk.

És vajon hányan ragadnak meg már most a legjobbak között abból a négyből, akiket Bencze Tamás, az új szövetségi kapitány erre a ciklusra meghívott?

Természetesen azt szeretném, hogy mind a négyen maradjunk. Velük tényleg nagyon szeretek játszani, a most hiányzó Köllő Ritával gyakorlatilag ez volt a kezdő ötösünk, amely nagyon jól működött együtt.

Válogatott szinten nagy változást él meg, klubszinten viszont éppen az állandóság jellemző önre, hiszen mindenki őssoproninak tartja. Így lesz ez tíz év múlva is?

Jó lenne minél több időt itt eltölteni. Ez a szülővárosom, itt kezdtem kosárlabdázni, itt érzem jól magam.

Milyen ambíciói vannak?

Szeretnék még sok ilyen évadot, mint amilyen az előző volt, ezzel már önmagában is elégedett lennék. Azért az Euroligában jó lenne esetleg előbbre lépni, de ez elég nehéz feladat. Ott lehetne még egy kicsit javítani, habár az is szép eredmény, hogy ebben az esztendőben is ott voltunk a legjobb nyolc között, és végül is nem sokon múlt a final four: szerintem maximálisan helytálltunk.