A tinik olimpiája

Majd húsz évvel ezelőtt fogant meg az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) ötlete, történetesen a mai NOB-elnök, Jacques Rogge fejében. Az EYOF a „nagy” olimpia előcsarnoka, az egyetlen igazi páneurópai esemény: míg Amerikának, Ázsiának és Afrikának van saját kontinentális, több sportot felvonultató rendezvénye, Európában a sportágak külön Eb-ket rendeznek.

A MOB – a minisztérium sport-szakállamtitkárságának hathatós támogatásával – minden eddiginél nagyobb, több mint 70 fős csapatot küldött Belgrádba, ahol a magyar tinik hat sportágban versengtek. Igazán dicséretes, hogy a torna kivételével minden szakág „szállított” érmet: az asztaliteniszezőknél Madarász Dóra és Ambrus Krisztina a döntőben 0:2ről fordítva megnyerte a párost – egyéniben Madarász aranyérmes lett, az elődöntőjét meccslabdáról elveszítő Perei Gergely pedig bronzot hoz haza. A cselgáncsozóknál Maros Barbara szerzett aranyérmet: korosztályos Európa-bajnokként lenyűgöző magabiztossággal „vitorlázott végig” a mezőnyön. Végre futószámokban is remekeltek atlétáink: Czebei Réka és Kállay Dániel egyaránt harmadik lett 1500-on. Az úszók a zárónap előtt két ezüst- és hét bronzéremmel álltak, aztán ezt még megtoldották egy ezüsttel és 3 bronzzal.

Természetesen a legnagyobb figyelem a vízilabdázókat övezte: a fiatalok impozáns menetelés végén találkoztak a döntőben a szerbekkel, akik külön kérték, hogy ebben a csapatsportban indítsunk válogatottat.

Nos, nem bánták meg, hiszen remek mérkőzésen végül legyőzték a magyarokat. Akárcsak a felnőtteknél, itt is forrt a víz, de akárcsak a tavalyi „nagy” Eb-n, most is a házigazdák örülhettek, miután 13–12re győztek.