A kezdés egyelőre visszafogott. Vincze Ottó fut, sprintel, izzad, kapura bombáz, s máris megsérült. Nem a műtött térde rakoncátlankodik, hanem egy másik, korábbi nyavalya hátráltatja. De ez nem lehet akadály. A harminckét esztendős, remek technikai adottságú labdarúgó már újra tréningezik, összeszorított fogakkal végzi a gyakorlatokat, s ha minden jól megy, jövő héten edzőmeccsen már pályára léphet. És ha rajta múlik, ott lesz a BKV Előre elleni idénynyitón is...
A régi szekrényét kapta meg?
Nem. Sokkal nagyobb megtiszteltetés ért, azt a szekrényt használhatom, amely éveken át Simon Tibié vollt.
Nemcsak a Fradiért, Simon Tibor emlékéért is küzdhet. De akarja-e igazán a futballt?
Most már tudom, hogy futballozni akarok. Néhány hete még nem voltam biztos benne. Amikor Egervári Sándor Győrben közölte, hogy nem férek bele az elképzeléseibe, fel sem fogtam, hogy partvonalon kívülre kerültem. Ott álltam csapat nélkül, tizenegy hónap kihagyással a hátam mögött. Azt gondoltam, innen már nincs értelme felállni, újrakezdeni, szenvedni.
Mihez kezdett volna labdarúgás nélkül?
Sok minden foglalkoztat, s talán megtaláltam volna a helyem a civil életben. De ez még nem téma. Mindenki biztatott, hogy nem lenne méltó a pályafutásomhoz, ha egyszerűen eltűnnék, felszívódnék, s igazuk van, nekem futballoznom kell, méghozzá úgy, hogy a Ferencváros visszakerüljön az NB I-be, oda, ahová való.
Játszhatna az első osztályban is.
Nem tudom. Mészöly Géza és a Vasas rendkívül korrekt módon állt hozzám, Illovszky Rudi bácsi is győzködött, s ez nekem nagyon jólesett. De akkor is azt mondtam, ilyen hosszú kihagyás után felelőtlenség lenne bevállalni, hogy a fiatal Vasast esetleg rám építsék. Meg aztán hívott a Fradi....
Dicséretes a klubszeretete, sohasem tagadta, hogy a Fradihoz tartozik. Viszont ez már nem az a csapat, amellyel annak idején a Bajnokok Ligájába került, s megcsinálta azt a két flegma, visszahúzós cselt Zürichben a Grasshoppers ellen.
Úgy élem meg ezt, mintha valami missziót teljesítenék. A másodosztályba száműzték a Fradit, s a csapat nem volt képes visszajutni. Szörnyű ez, de nem hátra kell nézni, hanem előre, s az idősebb játékosoknak, Lipcsei Péternek, Mátyus Jánosnak, Dragóner Attilának és nekem az a feladatunk, hogy önbizalmat adjunk a fiataloknak. Megtanítsuk őket, miként kell képviselni a pályán és azon kívül a Fradit.
Képes lesz rá?
Úgy érti, hogy jó lesz-e a lábam? Mert mindenki ezt kérdezi. A műtött térdemmel nincs baj. Tudtam, hogy így lesz, rengeteget kispályáztam, s ott már éreztem, hogy tökéletes lesz a lábam, csakhogy egy korábbi probléma okoz most gondot. A szeméremcsontomon akut csonthártyagyulladás van, s amikor néhány tréning után az egyik gyakorlás közben belém nyilallt a fájdalom, tudtam, hogy gond van. Aznap este menni is alig bírtam. De szerencsére van megoldás, a Sportkórházban voltam doktor Lejkó Dezsőnél, most pedig speciális kezeléseket kapok, azt ígérték, egy hónap múlva tünetmentes leszek. A kihagyást követően már újra edzek, s a jövő héten talán edzőmeccsen is beszállhatok.
Aláírta már a szerződést?
Még nem, de ez részletkérdés. Mindenben megegyeztem a vezetőkkel, kölcsönösen segítjük egymást. A Fradi azzal, hogy újra befogadott, én meg a rutinommal, tudásommal s a lelkesedésemmel. A tizenhármas mez lesz az enyém, azt szeretem, nincs bennem semmi félelem.
