Az elszántság kevés volt

A két elveszített pénteki egyes után aggódtunk, a szombati, ötszettes küzdelemben megnyert páros után bizakodni kezdtünk a Római Teniszakadémián az euro-afrikai zóna II. csoportjának 2. fordulójában rendezett Magyarország–Monaco Davis-kupa-találkozón. Öszszesítésben még mindig a vendégek vezettek 2–1-re, így továbbra sem hibázhattak a magyarok: elsőként Bardóczky Kornélnak kellett legyőznie Benjamin Balleret-t a két első számú teniszező csatájában.

Bardóczky levonta a tanulságokat a pénteken sima vereséget szenvedő Kiss példájából: míg második játékosunk kissé türelmetlenül és pontatlanul játszott Balleret ellen, Kornél igyekezett saját fegyverét a monacói ellen fordítani, és hibára késztetni ellenfelét. Bemutatott néhány fineszes ejtést, látványos elütést is, de Balleret bizonyította, hogy szűkösebb eszköztárából is ki tudja hozni a lehető legtöbbet: minimális hibaszázalékkal, tökéletesen koncentrálva játszotta egyik maratoni labdamenetet a másik után, nemcsak hárította a magyar fiú bréklehetőségeit, hanem maga is kidolgozott néhányat. Az első játszma hajrájában aztán hiába jutott négy szettlabdához, Bardóczky mindig elő tudott húzni repertoárjából egyegy extramegoldást: kiharcolta a rövidítést, megingatta riválisát, és néhány hibáját kihasználva megnyerte a tie-breaket.

A 73 perces első szett és az iszonyú meleg azonban kezdte kifárasztani a magyart. Nem csoda: míg Balleret a két korábbi játéknapon összesen ha másfél órát teniszezett, az egyesben és párosban is nagy csatát vívó Kornél épp a tizedik órát kezdte meg a legnagyobb hőségben. A szíve azonban még vitte előre:

„Nem tudom emelni a karom” – mérgelődött hangosan, de minden maradék erőtartalékát mozgósítva 7:5-re megnyerte a második szettet.

Ekkorra azonban rettenetesen elfáradt. Küzdött ugyan, amennyire erejéből futotta, brékelőnybe is került, de egyre többet hibázott, egyre többet pörölt a hálóval, a salakkal és saját magával szétesett adogatásai miatt, mígnem 4:2-es vezetésénél, két játékra a győzelemtől teljesen összezuhant. Tizennégy labdamenetet bukott el zsinórban, s ezzel odalett a játszma is. Hiába volt még ekkor is előnyben, lehetett érezni, csodára lenne szükség, hogy az újabb háromórányi tenisz után teljesen kimerült Bardóczky újra erőre kapjon. Aztán már látni is lehetett ugyanezt: a fittebb és ismét rettenetesen odafigyelő Balleret 6:0-ra nyerte az utolsó két felvonást az ereje után a hitét is végleg elveszítő magyar ellen. A monacóiak ünnepelhettek: négy meccs után biztosították a továbbjutást. A magyar teniszező elszánt erőfeszítéseinek elismeréseként a vendégjátékosok és szurkolóik – miután kiörömködték magukat – megtapsolták a magába roskadtan ülő Bardóczky Kornélt.

Az utolsó, már csupán formalitásnak tekinthető egyesben a magyar csapat negyedik embere, Kellner Ádám (Kiss Sebő maga ajánlotta fel a játéklehetőséget) helyenként jól teniszezett a nála jó ezer ranglistahelylyel jobban álló Jean-René Lisnard ellen, de végül 6:4, 6:2-re kikapott a kiváló exfranciától.

„Remek ellenfél volt, több ilyen mérkőzés kellene itthon is” – sóhajtott fel a meccs után, és igaza volt: a magyar fiúk győzelméhez talán éppen az a tapasztalat hiányzott, amit itthon nincs alkalmuk megszerezni.