Híresség a csarnokban

Miközben mostanában mindenki Roger Federerről és arról beszél, a svájci lehet-e minden idők legjobb teniszezője, ebben a versengésben egyik legnagyobb riválisát, Pete Samprast viszonylag csendben választották be a sportág történetének 200 legendája közé a Hírességek Csarnokába, múlt szombaton. Persze a jelenlegi világelső sikereiről nem is nagyon lehet az amerikai zseni említése nélkül elmélkedni: ők ketten a wimbledoni bajnokság elmúlt tizenöt évének legnagyobb egyéniségei, és a svájci már csak három Grand Slam-tornagyőzelemre van attól, hogy beállítsa a 14 elsőséget számláló Sampras néhány évvel ezelőtt még megdönthetetlennek tűnő rekordját.

Ja, és a Roland Garros-elsőség is feltűnően hiányzik mindkettejük pályafutásából…

Párizsi sikertelenség ide vagy oda, Pete Sampras helye így is megkérdőjelezhetetlen minden idők négy legjobb játékosa között.

„Valahová az »istenség« kategóriába sorolnám, közvetlenül Rod Laver és Björn Borg mellé” – mondta róla például John McEnroe, aki azért maga is elért ezt-azt, a Tennis Magazine pedig az elmúlt negyven év legjobb játékosának választotta Samprast, még Martina Navratilovát és Steffi Grafot is mögé sorolva.

Pedig jó darabig nem úgy nézett ki, hogy Samprasből legenda lesz. Junior korában nem volt sokkal több, mint egy jó alapvonal játékos kétkezes fonákütessél. „Akkoriban szánalmasan adogattam, alacsony voltam, és a technikám is pocsék volt – mondta. – Órákat gyakoroltam, de csak tizenhat-tizenhét éves koromra kezdett kialakulni a dolog.” Addigra mentora, egy Peter Fisher nevű teniszbarát gyermekorvos már arra is rávette, hogy egy kézzel üsse a fonákot, és tökélyre fejlesztette a szervaröptét, amelyet nála jobban nem művelt soha senki.

Sampras 17 esztendősen állt profinak, és első igazán nagy győzelmére is csak egy évet kellett várni: az 1989-es US Open második körében a címvédő svéd Mats Wilandert győzte le. Egy esztendővel később pedig már élete első Grand Slam-elsőségét is megszerezte New Yorkban, sorrendben Ivan Lendlt, McEnroe-t és Andre Agassit legyőzve az utolsó három mérkőzésén, és 19 esztendősen Flushing Meadows történetének legfiatalabb bajnoka lett.

Az első sikert azonban nem követték újabbak. Samprasből stabil top tízes teniszező lett, de ahhoz, hogy az a megalkuvás nélküli, mindig a győzelemre törő harcos váljon belőle, aki aztán kilenc éven át minden esztendőben nyert legalább egy Grand Slam versenyt, még szüksége volt egy kijózanító pofonra.

Az 1992-es US Open fináléjában Sampras Stefan Edberggel játszott. „Ha a pályafutásom fordulópontjára gondolok, mindig ez a meccs ugrik be először” – mondja.Már 5:4-re vezetett a harmadik szettben, de kétszer is kettős hibát ütött, és végül rövidítésben elbukta a játszmát, majd – gyakorlatilag feladva a meccset – 6:2-re a negyedik felvonást és vele a meccset is elveszítette.

„Az a vereség teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat – jelentette ki Sampras. – Megígértem magamnak, hogy ez még egyszer nem fog megtörténni. Korábban megelégedtem azzal is, ha mondjuk hatodik voltam a világranglistán, de akkor eldöntöttem, mit akarok: világelsőként akarom zárni az évet. Mindent ennek rendeltem alá, minden évben már januártól csak arra figyeltem, mit kell tennem ahhoz, hogy sikerüljön. Ha nincs az a vereség, valószínűleg nem értem volna el azt, amit sikerült elérnem.”

Márpedig – a Roland Garros-győzelmet leszámítva – mindent elért. Tizennégy Grand Slam-elsősége egyelőre még rekord, ahogyan a világranglista élén eltöltött 286 hete is. Hétszeres wimbledoni, ötszörös US Open-bajnok (mindkettő csúcs a modern teniszben, utóbbit Jimmy Connorsszal holtversenyben tartja), kétszer nyert az Australian Openen, és ötször az évadzáró Mesterek Kupáján, ami rajta kívül csak Ivan Lendlnek sikerült.

Pályafutása bővelkedett emlékezetes meccsekben: aki látta, soha nem felejti el az 1995-ös melbourne-i negyeddöntőt Jim Courier ellen. Sampras edzője és jóbarátja, Tim Gullikson épp súlyosbodó agydaganattal küzdött, az amerikai zseni pedig ott a pályán, játék közben sírta el magát emiatt – de a találkozót megnyerte.

Egy évvel később, az US Openen Sampras ismét felejthetetlen negyeddöntőt játszott a spanyol Alex Corretja ellen: a négy óra kilenc perces csata végére teljesen kiszáradt, a döntő szett rövidítésében 1–1-nél kétszer is hányt, de 6–7 után meccslabdát hárított (mi mással, egy utánozhatatlan

röptével). Ezután ászt ütött (második adogatásból!), és Corretja kettős hibája után a meccset is megnyerte, de a találkozó után két liternyi folyadékot kellett intravénásan a szervezetébe pumpálni.

Utolsó előtti Grand Slam-győzelmét 2000ben aratta Wimbledonban, ám úgy tűnt, ezzel leszálló ágba került a pályafutása.

Huszonhat hónapon át egyetlen versenyt sem nyert (előtte tizenkét év alatt 63 alkalommal diadalmaskodott), és a 2002-es US Openen is gyengén kezdett: a harmadik fordulóban például csak öt játszmában, épphogy le tudta győzni a brit Greg Rusedskit.

„Már nem a régi. Nagyon lelassult, főleg amikor feljön a hálóhoz. Csodálkozni fogok, ha a következő találkozót megnyeri” – mondta a meccs után Rusedski, amivel sikerült is felpaprikáznia Samprast. Az amerikai bemasírozott a döntőbe, ahol Andre Agassi várt rá, akit első Grand Slam-győzelme alkalmával, 12 évvel korábban is legyőzött. Sampras ezúttal is nyert, de mint kiderült, ez volt az utolsó mérkőzése. Többször már nem lépett pályára, bár visszavonulását csak a következő US Open előestéjén jelentette be.

Minden idők egyik legjobb teniszezője hazament játszani akkor egyéves gyermekével, sokat golfozott, valamivel kevesebbet pókerezett, és kellemesen töltötte el az idejét. Azonban egyre inkább megjött a kedve a teniszhez, úgyhogy 2006-ban újra ütőt ragadott, és játszott néhány bemutató meccsen és szeniortornán. Sokat nem romlott a játéka: John McEnroe például úgy vélte, Wimbledonban még mindig eséllyel indulna.

Ehhez persze azt a játékost kellene legyőznie, aki az ő hatéves országlását követően az első hasonlóan kiemelkedő klasszisa volt a férfitenisznek: a már a bevezetőben is említett Roger Federert. Eddig egyszer találkoztak, 2001-ben a wimbledoni negyeddöntőben a svájci öt szettben győzött. Novemberben, három bemutatón azonban újra összecsapnak majd – soha nem játszott még egy pályán 25 Grand Slam-győzelem…