Furcsa szavazás

Kezdjük egy idézettel az MLSZ honlapjáról a Napkelte-interjú kapcsán. „Téma volt az interjúban az a tavaly márciusi elnökségi ülés is, amelynek jegyzőkönyve az élő adásban igazolta: az elnökség tagjai 10–1-es szavazati aránynyal elfogadták a Sport5-val kötendő szerződés tervezetét, és felhatalmazták Kisteleki Istvánt, hogy a szükséges kiegészítésekkel, módosításokkal (melyek természetesen bele is kerültek a végleges szerződésbe) kösse meg a kontraktust.” Csütörtöki számunkban mi megkérdeztük az elnökségi tagokat, hogy látták-e magát a szerződést (amely a régi marketingpartner, a bírósághoz többmillió eurós keresettel forduló Kentaro esetleges Sport5 általi kártalanításáról szól), és hatan kerek perec kijelentették, hogy nem. A tizennégy elnökségi tagból egyet nem értünk el, többen nem válaszoltak konkrétan a kérdésre, és csak négyen állították, hogy látták a papírokat. Természetesen tudjuk, hogy a szerződés jogilag nem ugyanaz, mint a szerződéstervezet, ugyanakkor joggal feltételezhetjük, hogy a megkérdezett elnökségi tagok válaszukban nem tettek különbséget, hiszen többen arra céloznak, hogy csakis egy elnökségi ülésen látták (vagy éppen nem látták) a papírokat – ez az ülés pedig csak a 10–1-es szavazati arányú összejövetel lehet. Ezeket látva néhány olvasóban, tévénézőben alighanem megfogalmazódott a kérdés: miként lehet az, hogy tizenegy elnökségi tag szavazott a Sport5szerződésről, amikor a feltételezett legpozitívabb esetben is csak nyolcan ismerhették valamilyen mélységben ezt a kérdéskört? Merthogy arra gondolni sem merünk, hogy – mint Kisteleki István papírlobogtatása nyomán vélelmezhetjük – volt néhány elnökségi tag, aki ennyire rettentően kényes ügyben úgy szavazott, hogy csak felületesen vagy éppen egyáltalán nem látta a dokumentumokat.

Fel sem tételezzük, hogy volt néhány elnökségi tag, aki úgy döntött százmilliós kérdésekben, hogy a tüzetes helyzetértékelés helyett mondjuk a szomszédja sugallatára támaszkodott. Persze jól tudjuk, hogy az MLSZ elnökségében nem mindenki jogász, és butaság lenne azt várni, hogy minden szerződésnél minden elnökségi tag tökéletesen képben legyen, ám mint a fentiek is bizonyítják, egy esetben, egy nagyon kényes üggyé váló esetben legalábbis előfordulhatott, hogy néhány elnökségi tag felületesen végezte munkáját. Márpedig az olvasóban megfogalmazódhat a kérdés, hogy ha egyszer felületesen végezte, akkor mi a biztosíték, hogy ez nem fordul elő többször, mi a biztosíték, hogy mindenki meggyőződésből, és nem sugallatra szavaz, mi a biztosíték, hogy – és ennek a gondolatnak még a felvetését is szégyelljük – nem felsőbb parancsra kell egy-egy elnökségi döntést meghozni. Mert ha jobban belegondolunk, erre már volt példa. A Magyar Labdarúgóliga vezetője másfél éve előírta az MLSZ elnökségébe delegált tagjainak, hogy miként szavazzanak, és ezt az eljárást még a FIFA is sérelmezte. Megjegyzendő, az MLL elnökét akkor Kisteleki Istvánnak hívták, de ez nyilván véletlen. Néhány olvasó honlapunkon azt is megkérdezte, miként lehet, hogy az elnökségi tagok két jogász végzettségű szakembere közül az egyik – a nevek nem lényegesek, a jelenség annál inkább – a szerződéstervezetet biztosan, a szerződést vélelmezhetően nem látta (pedig talán illendő dolog lett volna mindkettőre rákukkantani), a másik, a 10–1-es voksoláson nemmel szavazó jogász pedig több módosítást kért a szerződéstervezetbe, ám nem bizonyosodott meg arról, hogy ezeket végrehajtották-e. Summa summarum: köszönjük Kisteleki Istvánnak, hogy egy lényeges kérdésben bizonyítékot tárt a közvélemény elé, hiszen így már nem lehet kétségünk afelől, hogy valóban elnökségi felhatalmazásra, 10–1es szavazataránnyal fogadta el az MLSZ a Sport5-szerződéstervezetet. Hogy eközben kissé mintha aláásta volna az elnökségi tagok némelyikének hitelét, az természetesen csak mellékszál.