Az Újpest a főszponzor

„Ki rohangászik ott a jobb szé len? Csak nem Garibaldi...?”

S majdnem. Az olasz vendégjátékos úgy futkározott lefel a partvonal mellett, mintha mozsárágyúból lőtték volna ki. Külsőre leginkább Attilio Lombardóra, a nagy munkabírású, volt 19-szeres olasz válogatott középpályásra hasonlít.

De nem is ez a lényeg, hanem a sokadik megújulás. Lesz itt csapat, új és még újabb. Diósgyőr már csak ilyen hely. Ha felbukkan a középszerűségből egy kedvenc, aki cseleivel, játékával, Törőcsik András-szerű trükkjeivel belopja magát a miskolci drukkerek szívébe, azt úgyis eladják. Ilyen volt korábban az Újpestre távozó Tisza Tibor és a most nyáron ugyancsak a lilákhoz szerződő Foxi Kethevoama is. Érzelmeknek, szentimentalizmusnak helye nincs. Kemény üzlet ez, amelyben kizárólag a pénz diktál.

Az ódon hejőcsabai sporttelepen mintha megállt volna az idő. Mintha délutánonként szocialista brigádok szpartakiádját rendeznék itt, olyan az öltözőépület, a környék s a miliő. De nincs ezzel semmi baj, több száz Diósgyőr-drukker látogatott ki kedvencei csütörtöki, a putnoki együttessel szembeni edzőmeccsére. És bizony a derék putnokiak is részesei voltak ennek az időutazásnak: olyan szerelésben léptek pályára, amelyet mondjuk 1966-ban az NB III-ban viseltek a csapatok.

Meghökkentő zöld dressz volt ez, hozzá hasonló színű sportszárral és nadrággal.

Zöld, akárcsak a Fradié. S a Fradit itt nem sokan szeretik. Mert „odament az az áruló”, mondták ezt többen is. Egy idős úr, aki éppen olyan volt, mint Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri, csak mondta, mondta a magáét, fején pirosfehér satyekkal, kabátja alatt megkopott, agyonmosott, ám imádott diósgyőri dresszel.

Most pedig haragszik a világra, és haragszik az Üllői útra szerződő Csank Jánosra.

Nem volt transzparens, nem voltak elkeseredett vagy gúnyos rigmusok. A szurkolók csendben, szotyolázgatva, szalámis zsemlét majszolva figyelték a kedvenceket, s közben ki-ki állást foglalt a hirtelen jött edzőcserével kapcsolatban, Csank János elmeneteléről és Pajkos János újbóli felbukkanásáról. Ki így, ki úgy. És volt, aki fennhangon Sallói Istvánt szidta. Többen azt kérdezték a klubigazgatótól, miért kell kiárusítani a legjobb játékosokat, s miért kell néhány héttel a bajnoki rajt előtt könnyű szívvel lemondani arról az edzőről, aki masszív, szerethető Diósgyőrt épített. Sallói István nyugodtnak tűnt, s miközben csapata gólra törő játékát nézte (különösen a második félidőben volt az), apró titkokat osztott meg velünk. Kiderült, hogy nemcsak Csank Jánost, őt is hívták az Üllői útra, mondván: itt a lehetőség nagyot alkotni. Ám ő maradt, bár a pletykák szerint később, valamikor januárban a Ferencvároshoz kerülhet.

„Nekem a Diósgyőr a legfontosabb, szeretném, ha olyan szezonja lenne a csapatnak, amely megörvendezteti a szurkolókat – mondta a klubigazgató. – Hogy aztán mit hoz az élet,egyelőre nem tudom. Kaptam szépen a drukkerektől, interneten és telefonban lehordtak mindennek, ám érdekes, szemtől szemben az volt a legdurvább, amikor azt kérdezte valaki: mi van, Sallói, engem is el tudsz adni?! Megértem őket. Aggódnak a csapat jövője miatt, ugyanakkor a szurkolók többségének fogalma sincs, milyen nehézségekkel küzd ma Magyarországon egy futballcsapatot működtető gazdasági vállalkozás. Nézze meg, még a világ legnagyobb klubjainak többsége is veszteséges. Hát akkor mit akarunk mi itt, Magyarországon?! Pénzt kivenni ebből a futballból lehetetlen, éppen ezért úgy kell működtetni, hogy minél több segítséget kapjunk. Megdöbbentő, amit mondok, de igaz: egyetlen miskolci cég vagy vállalkozó sem segít nekünk, ellenben az Újpest a főszponzorunk: tavaly Tisza Tibort, most Foxi Kethevoamát és Haman Sadjót vásárolta meg. Az önkormányzattól kapunk ötvenmilliót. Körülbelül ugyanannyi a jegybevételünk, s akkor ott van még további ötvenmillió, amelyet a tulajdonosnak kell előteremtenie. Hát ezért vagyunk kénytelenek eladni legjobb játékosainkat. De most lesz új többségi tulajdonos, a Szeviépszer, amely fantáziát lát a DVTK-ban. Úgy érzem, hosszú távon garantálható a Diósgyőr jövője.”

S ha már a Szeviépszer.

Lapunkban céloztunk rá, hogy Csank János Üllői útra szerződése nagy üzleti tranzakció része lehet. Ez most a szélfútta hejőcsabai sporttelepen bizonyossá vált, hiszen Sallói István elismerte, hogy valóban szó lehet a Szeviépszer szerepvállalásáról az esetleges Üllői úti építkezéseken. De nincs ebben semmi különleges, a Ferencváros s a Diósgyőr kapcsolata nem csak ebben merülhet ki a jövőben. Ha sikerül egyezségre jutni a brit befektetőkkel, még az sem zárható ki, hogy a Sheffield Unitedhez kerülnek a Diósgyőr tehetséges, Afrikából szerződtetett labdarúgói.

Eközben a csapat meg sem állt hat gólig. A drukkerek tapsoltak, mindenki jókedvűnek, bizakodónak tűnt, talán Sallói István aggódott egy kicsit, mert az általa felfedezett nyolc színes bőrű futballista nem érkezett meg. Közülük ugyan négy tehetség a Fradihoz kerül kölcsönbe, s ott már Csank János dolgozhat velük, aki vasárnap köszön el a diósgyőri fiúktól – s aki még kedd este is azt mondta a DVTK vezetőinek, hogy ő inkább maradna. Ehhez képest csütörtök délelőtt már az Üllői úton vezényelt edzést. De ez itt, Hejőcsabán már senkit sem érdekelt. Az emberek fejében az járt, megint új élet kezdődik. Ki tudja, hányadszor...