„A múlttal én nem foglalkozom” (1.)

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2007.07.02. 23:20
Címkék
Détári Lajos bekezdett: első soproni munkanapján délelőtt és délután is edzést tartott. A kettő között pedig „kiugrott” Bécsbe, hogy találkozzon Vízer László Máriusszal, a klub tulajdonosával, ugyanis akadt még tisztáznivalója. Az egyezség megszületett, egy plusz két esztendőre szól. Igaz, azzal maga az edző is tisztában van, hogy ezen a pályán nem lehetett hosszabb távra tervezni. Pályaedzőként Ebedli Zoltán és Végh Tibor, míg a kapusok trénereként Gujdár Sándor segíti Détári Lajos munkáját.

Visszaért már Bécsből?Visszaért már Bécsből?

Hogy visszaértem-e? Már az öltözőben ülök, várom a délutáni edzést – utalt arra Détári Lajos, hogy pillanatok alatt megegyezett Vízer László Máriusszal. – A délelőtti foglalkozás után autóba szálltam, gyorsan kiértem, még gyorsabban átbeszéltünk mindent, és már indultam is haza.

Hosszú távú szerződéssel a táskájában?

Egy plusz két évre szóló megállapodást kötöttünk. Egyelőre csak szóban, hiszen a papírokat elő kell készíteni, de szerintem kedden már alá is írjuk azokat.

Ön javasolta az egy plusz kétesztendős varációt?

Máriusz ötlete volt. Köthetnénk persze öt évig érvényes alkut is, de a futballban ez nem divat. Úgyis az eredmények határozzák meg, hogy egy edző meddig dolgozhat egy csapatnál.

Nem aggódik?

Miért kellene aggódnom?

A tulajdonosnak nincs jó híre Magyarországon, Casanova nem falta úgy a nőket, mint ő a trénereket.

Hadd ne morfondírozzak azon, hogy engem mikor bocsáthat el. Egyébként ha valaki jól ismeri Máriuszt, az én vagyok, régi kapcsolat a miénk.

Esetleg baráti?

Talán nem túlzás: az. Korábban sokszor kikérte a véleményemet, megesett, hogy megkért, utazzam el Brazíliába, nézzek meg néhány labdarúgót, érdemes-e igazolni. Nem mindig mentem ilyen messze, volt, hogy a lakásán elemeztem a különböző játékosokról készült DVD-ket. S ne feledjük, Máriusz volt az, aki először edzői állást kínált nekem, 2000 őszén így kerültem az FC Bihorhoz. Szóval minden okom megvan rá, hogy bízzam benne. Ha ő azt mondja, hogy kedden aláírjuk a papírokat, akkor kedden aláírjuk. Vagyis: egyáltalán nem aggódom. Miután a Magyar Labdarúgó-szövetséggel szerződést bontott, a Felsőpakonyhoz kötelezte el magát. Úgy tudom, az egyezség még nem járt le…

Aranyosak, kedvesek a pakonyiak, elengednek Sopronba… A viccet félretéve: úgy egyeztünk meg, ha kapok egy komoly ajánlatot, akkor mehetek.

Ezek szerint a soproni komoly ajánlat?

Természetesen az.

A Ferencvárosé nem volt az?

Na, akkor tisztázzunk valamit: bár olvastam, hogy a Fradinál felvetődött a nevem, engem senki sem keresett az Üllői útról. Úgy vélem, ha valakit szeretnék valahová vinni, azt minimum felhívom, de inkább személyes randevút kérek tőle, ehhez képest még egy telefonhívást, sem kaptam a IX. kerületből.

Bánja, hogy nem a zöld-fehéreket irányítja a jövőben?

A múlttal nem foglalkozom, csak előre tekintek.

Milyen jövőben reménykedik?

A Sopron sokkal, de sokkal jobb annál, mint hogy az utolsó előtti fordulóban biztosítsa be a bentmaradását. Jól szervezett, az első perctől fogva az utolsóig megalkuvás nélkül küzdő csapatot szeretnék kialakítani, olyat, amely a középmezőnynél alább semmiképp nem adja. Kétlem, hogy a kilencedik hely megfelelne a tulajdonosnak.

Nemhogy neki, nekem sem felel meg. Elárulom, a bécsi beszélgetésünk során a legtöbb szó a bajnoki címről, valamint a kupagyőzelemről esett, ám a vágy és a realitás különböző kategória. Hozzáteszem, ha az előttünk álló év jól sikerül, az azt követő kettőben már lehetnek merészebb álmaink.

Hogy mit vár a gárdától, azt már tudjuk. Kíváncsi volnék, hogy önmagától mit vár?

Végre nyugodt, kulturált körülmények között edzősködhetek, úgy fest, csakis rajtam múlik, hogy


folytatás...
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik