Hanyag eleganciával

Hogyan is kezdődhetett volna másként a wimbledoni teniszbajnokság, mint az angolokra legjellemzőbb két dologgal: esővel és fogadással? A William Hill fogadóiroda az első nap máris befutó zápor hírére csökkentette is oddszait: egy fontra már csak húszat fizetnek az eddigi harminchárom helyett, ha a következő két héten mindennap megszakítja az eső a centerpálya programját. Két és fél órás késéssel azért csak megkezdődött a torna: hagyományosan a férfi egyes címvédője, az egyhuzamban ötödik wimbledoni bajnokságára hajtó Roger Federer lépett először a centerpályára kifogástalan eleganciával, hófehér zakóban és hosszúnadrágban, ami a brit BBC szigorú kommentátornőjét, Martina Navratilovát is elismerésre ragadtatta.

A világelső belépője aztán kis túlzással nagyobb izgalmakat okozott, mint maga a Tejmuraz Gabasvili elleni mérkőzése. A világranglista 86. helyén álló orosz teniszező ugyan minden tőle telhetőt megtett, időnként szép megoldásokra is futotta az erejéből, de az egy pillanatig sem vetődött fel, hogy volna esélye a magát nem is különösképpen megerőltető svájci ellen.

Federer az első szettben a hatodik játékban került brékelőnybe, a másodikban kétszer is elvette Gabasvili adogatójátékát, a harmadikban pedig már az első játékban ő nyert fogadóként, és végül 92 perc alatt, 6:3, 6:2, 6:4-re győzött. Tovább tart tehát a svájci füves pályás veretlenségi rekordsorozata: a második fordulóban, az argentin Juan Martin del Potro vagy az olasz Davide Sanguinetti ellen már ötvenedik győzelmét arathatja egyhuzamban.

„A meccs előtt kicsit aggódtam, hiszen az idén kihagytam a hallei felvezető tornát, és nem tudtam, milyen formában leszek – mondta Federer. – Azonban amint kiléptem a gyepre, már tökéletesen magabiztosnak éreztem magam, onnantól már nem volt gond. Elégedett voltam a teljesítményemmel, és ellenfelem is jól teniszezett, néha még egy-két bravúrt is be kellett mutatnom.”

Gabasvili azért egyvalamivel így is beírta magát a wimbledoni történelemkönyvbe, a harmadik játszmában ugyanis, a torna történetében elsőként, kérte a videobíró segítségét centerpályás meccsen.

Az abszolút rekordot azonban nem az orosz állította fel, az amerikai Justin Gimelstob ugyanis jó fél órával megelőzte. Gimelstob Andy Roddick ellen kérdőjelezte meg a vonalbíró ítéletét egy adogatás után, de ahogyan Gabasvilinek, úgy neki sem szolgáltatott igazságot a technika. Az amerikai ráadásul ugyanúgy három szettben búcsúzott, mint orosz kollégája. A 2004-ben és 2005-ben is finalista Roddick (akivel jó barátok) nem sok esélyt hagyott honfitársának, aki az első, simán elvesztett játszma után ugyan valamelyest összekapta magát, de ez is csak ahhoz volt elég, hogy szorossá tegye a két hátralévő szettet. A torna harmadik kiemeltje végül 6:1, 7:5, 7:6-ra győzött, és úgy tűnik, jó formában van – más kérdés, mire lehet ez elég a Federer elleni elődöntőben, ha a füves borítás két legjobbja eljut odáig. A két nagy esélyes mellett továbbjutott az ötödik kiemelt chilei Fernando González és a tizenharmadik kiemelt német Tommy Haas is, mindketten amerikai ellenfelet győztek le. A britek azonban leginkább Tim Henman győzelmének szurkoltak. A 33 éves londoni klasszis négyszer játszott már elődöntőt Wimbledonban, és bár már túljutott pályafutása zenitjén, Andy Murray visszalépése után csak benne bízhatnak a hazai drukkerek, akik Carlos Moyá ellen is biztatták becsülettel kedvencüket. Nem hiába: Henman óriási csatát vívott a spanyollal, az ötödik szettben négy mérkőzéslabdája volt, ám eltékozolta őket, 5:5-nél pedig sötétedés miatt félbeszakadt a meccs. Ezzel azonban szinte végére is értünk a jelentősebb férfimeccsek felsorolásának, délután ugyanis újra esni kezdett, de idővel kisütött a nap, így a 64, hétfőre kiírt meccsből legalább 26-ot be lehetett fejezni. Szávay Ágnes azonban nem járt szerencsével: már kikísérték a pályára ellenfelével, a cseh Eva Birnerovával együtt, amikor szóltak nekik, hogy mégis csak kedden kell játszaniuk.