Az irodalom visszavág

Legutóbb három éve kellett Pintér Attilának távoznia a Ferencváros kispadjáról. A játékosok a vezetőedzőt leleplezni szándékozó levelet írtak a vezetőknek.

Abban a levélben többek között ez állt: „Az edzések többségén alig mozogtunk, inkább csak álldogáltunk, és az úgynevezett tolódásos védekezést gyakoroltuk úgy, hogy az edzőnk mászkált a pályán, és egyenként rángatott minket. (…) Azt azonban már mindannyian megalázónak tartottuk, hogy például Leandrót rendszeresen b…i brazilként emlegette és szólította… (…) Először felszólított bennünket a tavaszi rajt után arra, hogy közösítsük ki Tököli Attilát, ne beszéljünk vele. (…) Egyik játékostársunkat megpróbálta spiclinek beszervezni… (…) Az általa az öltözőben csak Múmiának nevezett és lekicsinyelt Garami Józsefnek nem köszönte meg a bajnoki cím megnyerését, holott előző edzőnk sokkal többet tett ezekért a sikerekért, mint ő…”

Pintér Attila akkor többek között így reagált: „Lehet, hogy Magyarországon még szokatlan ez a stílus, de egyértelműen sikerre vezet. Ráadásul nem azért szerződtettek az Üllői útra, hogy irodalomtanár legyek, s Shakespeare-t olvassak fel az öltözőben.”

Azt is mondhatnánk: no comment. De inkább azt mondjuk, a Ferencváros szörnyűséges legújabbkori történelmét a klub vezetői írták. Azok, akik ügyetlenül küldték el az edzőt, úgy, hogy utána beperelhette a klubot, és meg is nyerhette a követelt több tízmillió forintot. Azok a vezetők, akik képtelenek voltak megteremteni az NB I feltételeit. Aztán azok, akik elengedték a csapattal első helyen álló Gellei Imrét, és akik kinevezték helyette Zoran Kunticsot.

S persze azok, akik most visszahoznák Pintér Attilát, feltehetően azért, mert így „természetben” (némi káromkodással fűszerezve…) kaphatnak ellenértéket elperelt pénzükért, s fizetési felszólítások helyett legfeljebb a játékosok újabb leveleit kézbesíti majd a posta…

Az előzmények nem sok jót ígérnek. Aligha hihető, hogy még egyszer akkora sikerei legyenek az Üllői úton Pintér Attilának, mint amilyeneket legutóbb Garami József előkészített neki. De ebben legalább annyi jó van, hogy a Fradi-szurkolóknak nem kell még egyszer végignézniük, ahogyan a vezetőedző példátlan módon maga veszi át a bajnoki címért járó serleget, pedig az mindenkor a csapatkapitányt illeti meg…