Tizennyolc év

A rokonszenv a középszerűség édes kiváltsága. Mintha a Vasas vízilabdacsapatáról szólna ez a gyönyörű mondat. Ahogy teltek az esztendők, az angyalföldi pólósok egyre rokonszenvesebbek lettek a közvélemény számára.

Olyan volt ez a csapat, mint a mesebeli király mostohagyermeke, akit etetnek, itatnak, de akiből soha a büdös életbe nem lesz trónörökös. Mondom, teltek az évek, és a helyzet fikarcnyit sem változott. A Vasas derekasan küzdött, rendszerint eljutott a bajnoki fináléig is, ám ott újra és újra kudarcot vallott, nem egyszer, tizenháromszor.

Pedig az elmúlt 18 esztendő alatt csuda dolgok történtek a medencék világában. Lehet-e felejteni Gerendás Györgynek a medencében Búvár Kundként alámerülő kerti székét a Szőnyi úton, vagy Faragó Tamás, a legendás Tonó magasba emelt két kezét, amely a tanácstalanságról és kiszolgáltatottságról árulkodott?

Bárki is volt az ellenfél, BVSC, Újpest vagy az utóbbi években a Domino, a Vasas képtelen volt felülkerekedni. Így kezdődött ez a szezon is: a közvélemény megint a Domino és az angyalföldi csapat fináléját várta, ami be is következett, és akkor újra, talán hatezredszer hangzott el a mondat a Vasas háza táján: talán most, talán idén sikerül.

Csakhogy a sors újabb fricskát tartogatott az angyalföldieknek: legjobb játékosuk, Steinmetz Ádám nyaki porckorongsérvvel kidőlt a sorból. Akkor már némileg felszáradtak a könnyek a Steinmetz fivérek arcán édesapjuk, a legendás Steinmetz János elvesztése azonban ott dolgozott a lelkekben, tán némi dacot is generálva.

S jött a finálé a szokásos forgatókönyvvel, angyalföldi bravúrgyőzelem a Kőér utcában, majd újabb piros-kék (egészen extraklasszis teljesítménnyel, hatalmas fölénnyel) diadal a Komjádi uszodában. Ekkor lett csak igazán ideges mindenki a Vasasnál. Mert kitörölhetetlen kép az is, ahogy egy bizonyos Horváth Csaba nevű bírót üldöznek az angyalföldi drukkerek erdőn, mezőn át azzal a tudattal, hogy ő „fújta el” a később iszonyatos verekedésbe torkolló, Honvéd-sikerrel záruló finálét.

A Domino akkor is 0–2-ről fordított, csakúgy, mint tavaly. A dicsőség csak azoknak adatik meg, akik hajszolják. A Vasas vasárnap délelőtt „meghalt” ezért a tizennyolc éve várt győzelemért. Aki látta a meccs után sírva összeboruló Steinmetz fivéreket, s persze a világklasszis Varga Dániel arckifejezését, az pontosan tudja, hogy ez nem túlzás. A mostohagyerek mégiscsak felült a trónra.