Gólszegény Domino

A Vasas varázslatos védekezését már többször is dicsértük, ezért most a Honvéd támadójátékát helyezzük középpontba, külön figyelmet szentelve a gólerős klasszisokra: Biros Péterre, Kiss Gergelyre, Benedek Tiborra és Molnár Tamásra. A négy kétszeres olimpiai bajnok találatai meghatározóak a Domino eredményességében. Bár kategorikusan nem lehet kijelenteni, hogy nélkülük nem megy a címvédőnek, ám ha négyük közül egy sem remekel – azaz nem lő meccsenként legalább kéthárom gólt –, nagy gondjai lehetnek a csapatnak. Az idei döntő első két találkozóján pontosan ez történt. Biros Péter eddig gólképtelen volt, Kiss Gergely és Molnár Tamás pedig csak egy-egy találatot jegyzett, de az ezen a speciális listán éllovas és tavalyi góltermését egyedüliként felülmúló – kettő helyet három gólt lövő – Benedek Tibor sem lehet elégedett, hiszen máskor egy mecscsen képes három gólt szerezni. A 2005–2006-os idényben szintén elbukta az első két meccset a Domino, pedig Kiss hat, Molnár pedig négy gólt szerzett. Látható, a nehéztüzérek góljai sem jelentenek garanciát a sikerre, ám sokat számíthatnak. Ahogyan Kemény Dénes is fogalmazott a válogatott kapcsán: a győzelemhez szükséges, hogy legalább három-négy játékos nyújtson egyszerre klasszis teljesítményt, miközben a többiek hozzák az elvárható átlagot. Ha már az előző bekezdésben a tavalyi döntővel példálóztunk, érdemes kiemelni, hogy a Honvéd által megnyert három meccsen az említett kvartett valamelyik tagja remekelt. A harmadik találkozón Kiss és Biros együtt (a tizenötből) hétig, a negyediken Kiss és Benedek (a kilencből) hatig, az ötödiken pedig Benedek (a nyolcból) háromig jutott, mellettük ráadásul akadt még olyan pólós (Kovács Olivér, Paján Viktor vagy az akkor még dominós Tóth Márton), aki egy gólnál többet szerzett, ez rendkívül fontos tényező volt a bajnoki cím megszerzésében.