(Hát)szelek szárnyán

A 100 méter korábbi világrekordere, Maurice Greene egész télen azt hajtogatta, tudja, mi kell ahhoz, hogy felülmúlja Asafa Powellt. Tyson Gay csendben volt. Igaz, az ő szavára kevésbé is figyelt volna a világ, hiszen a 24 éves amerikai vágtázó nem büszkélkedhet olyan címekkel – olimpiai és világbajnoki arany –, mint 32 éves honfitársa. Ő csak készült elszántan, s az idény kezdetén ugyancsak meghökkentette a világot. Először május 20-án Carsonban futott 100 méteren 2.5-ös hátszéllel 9.79 másodpercet, majd június 2-án New Yorkban a világrekordnál jobb idővel, 9.76-tal ért célba, de enyhe hátszél (2.2) ezúttal is segítette. Eredményei révén ő került az érdeklődés középpontjába, s most mindenki azt latolgatja, legközelebb is szerencséje lesz-e, túlszárnyalja-e szabályos körülmények között Powell 9.77 másodperces rekordját, netán legyőzi-e a jamaicait.

„Nagyon szeretnék megvívni Asafával, sajnálom, hogy az eredeti tervektől eltérően nem indult Carsonban – mondta Tyson Gay. – Tudom, hogy egyelőre az ő neve vonzza igazán a nézőket, de szeretnék ezen változtatni. Szerintem többször lesz módunk találkozni az idén, mert Powell is szívesen rajtol izgalmas versenyeken. Nem vagyunk barátok, de ha találkozunk, jól el tudunk beszélgetni. Nagyon tisztelem őt. Bármilyen eredményeim is vannak, egyelőre ő a világrekorder. Egyébként nálam nem a csúcs áll a középpontban, úgy nem is lehet versenyezni. A győzelem a fontos, a rekord csak ráadás. Nem bosszant, hogy talán csak a szél miatt nem vagyok még világcsúcstartó, az összes körülmény nem lehet mindig tökéletes. Majd legközelebb.”

Noha Gay teljesítménye rendkívüli, egyáltalán nem váratlan. Igaz, inkább 200 méteren vártak tőle kiugró eredményt a szakemberek, tavaly őt tekintették a félkörös táv legjobbjának. A világranglistán ugyan 19.68 másodperccel csak a harmadik hely jutott neki, ám az év során egyenletesen szerepelt, ő aratta a legtöbb győzelmet. Száz méteren is alaposan megjavította egyéni csúcsát, 10.06 másodpercről 9.84-ig jutott, ezzel Powell mögött a második leggyorsabb volt. (A doppingoláson ért amerikai Justin Gatlin 9.77 másodperces eredményét minden bizonnyal törlik a listáról.).

„Itt volt az ideje, hogy a legjobbak közé kerüljek – magyarázta Tyson Gay. – Korábban többször voltam sérült, 2004-ben az olimpiai válogatón sem tudtam elindulni, pedig nagyon szerettem volna Athénba eljutni. Egyetemistaként nem vettem elég komolyan a futást, nem figyeltem a sérülésveszélyre, csak élveztem, hogy versenyezhetek. Most már tapasztaltabb vagyok, megfogadom a rutinosabb futók tanácsait. Vigyázok az izomzatomra, rendszeresen gyúratok, jeges fürdőket veszek, nem esem bele abba a hibába sem, hogy túl sokat edzek. A következő olimpiát már nem szeretném kihagyni, de előtte még ott van az oszakai világbajnokság.”

Gay a télen elsősorban 200 méterre készült, s a rajtján igyekezett javítani. Számára minden edzés egyben verseny is, hiszen edzőpartnere Wallace Spearmon, aki tavaly 19.65 másodpercet futott 200 méteren.

„Mindenben rivalizálunk – állítja Gay. – Nem csak a pályán, bemelegítés közben, súlyzózáskor vagy futásban, hanem edzés után is, amikor gokartozunk vagy Wallace házában videojátékot játszunk. Jól szórakozunk, de a versengés olyan erős közöttünk, hogy a trénerünknek néha külön kell megartania az edzésünket. Szerencsénk van Lance Braumannal, mert mindkettőnkre nagyon figyel, testre szabott edzésmunkát ír elő nekünk. Jól ismer, tudja, mikor kell a tervektől eltérnie, attól függően, miként reagál a munkára a szervezetem.”

Ezt az évet Gay az olimpiai idény főpróbájának tekinti, azt tervezi, hogy Oszakában 100 méteren és 200 méteren is rajtol. A kedvence azonban – egyéni sikerei ellenére – a váltó.

„Csapattal győzni a legjobb érzés – állítja a sprinter. – Néha többet gondolok a négyszer százméteres olimpiai váltóra, mint a száz vagy a kétszáz méterre. Egyébként is fontos számomra, hogy több számban legyek sikeres, szerintem a nagy futót ez különbözteti meg a jó futótól.”

Egy évvel ezelőtt a versenyszervezők azért küzdöttek, hogy náluk jöjjön létre a Powell–Gatlin összecsapás. Az amerikai doppingügye után úgy tartották, sokáig nem lesz olyan vágtázó, akinek esélye lenne arra, hogy Powellt legyőzze. Alig telt el egy év, és most itt van Gay, aki azt is fontosnak tartja, hogy tisztára mossa az amerikai vágtázók nevét: „Remélem, híveink megbocsátanak nekünk, s elfelejtik a tavalyi csalódásokat. Sokan vagyunk olyan fiatalok, akik tisztán, doppingszerek használata nélkül érik el az eredményeiket. Remélem, sikerül visszaszerezni jó hírnevünket.”