A kapitány: van jövőnk! (1.)

Egy feltehetőleg álmatlan éjszaka után miként értékeli a szerda este történéseit? Meg kellene néznem még egyszer a meccset, akkor talán tisztább lenne a kép, és részletesebb szakmai értékelésbe is belekezdhetnék – fogalmazott a találkozó másnapján Várhidi Péter. – Így most csak azt tudom mondani, amit ott átéltem, és megmaradt bennem. A legfontosabb, hogy a norvégok fejjátékban egyértelműen megvertek minket. Ellenfelünk jobban kezdett, de mi nem roppantunk össze, az első félidő hajrájában és még inkább a második játékrész első felében egyenrangú partnerei voltunk a házigazdának. Ekkor több ziccert dolgoztunk ki és rontottunk el. Összességében ezért ennyire bosszantó ez a súlyos vereség: nem volt a két együttes között négygólos különbség. Akkor most a játékosok ne is szégyelljék magukat? De. A nulla négyért szégyellhetjük magunkat, de ugyanazt tudom mondani, amit a meccs előtt: ne törjön senki pálcát a magyar csapat felett. Az út elején tartunk, ezeken a futballistákon nem lehet számon kérni, ha kikapnak a mieinknél sokkalta erősebb görögöktől és norvégoktól. Aki a magyar válogatott mezében pályára lép, olyan nemzetet képvisel, amelynek a színeiben világklasszisok szerepeltek. A fiatal kor, a tapasztalatlanság csak mentő körülmény lehet ennyire súlyos vereség után. Görögország és Norvégia nem a mi szintünk! De azt mondom, másfél év múlva egészen más eredmény születne mind Krétán, mind Oslóban. A kezdeti lépéseket tesszük meg, s ebben sajnos benne vannak a súlyos buktatók is. Az olyan elkerülhető gól is, mint amilyen az első norvég találat volt? Látták videón a szerdai ellenfelet, azaz tudhatták, hogy erőszakos, játékosai már-már a szabálytalanságot súrolva harcolnak az ötösön belül is. Nem lehetett volna erre felkészülni? Ismétlem, meg kellene néznem újra a meccset, de így is állítom, hogy szabálytalan volt az