Élvonalban maradt a REAC

Látszólag eseménytelen, álmo sító szombat délután volt ez. Székesfehérvár lakói a nagy meleg miatt alighanem otthon pörgették a ventilátort, vagy a közeli tavak felé indultak. Bántóan kevesen választották a futballmeccset, pedig a Fehérvár legutóbb, kedvcsinálóként, 2–0-s bravúrgyőzelmet aratott Újpesten. Ám volt a Sóstói Stadion lelátóján mintegy ötven olyan drukker, akinek ez volt az év legfontosabb napja. Ők sárga trikóban pompáztak, és azért izgultak, hogy kedvenc csapatuk, a REAC bent maradjon az első osztályban. A mérkőzést megkapó pillanatok vezették be: egy mozgássérült, tolókocsijából kiszálló, két botra támaszkodó, Vidi-sálat viselő drukker végezte el a kezdőrúgást – nagy taps közepette. Aztán csendesedett a publikum, mert a REAC támadott, egyre csak támadott. A meccs előtt még feszültnek, idegesnek tűnő rákospalotai fiúk a kezdő sípszótól kezdve hajtottak, és mentek előre rendületlenül. A vendégek többet birtokolták a labdát, s ami ennél is fontosabb, helyzeteket dolgoztak ki, ám az utóbbi hetekben remek formába lendülő Sebők Zsolt rendre védett, egyszer pedig a kapufa is segített neki.

A fehérváriak jóval visszafogottabb teljesítményt nyújtottak, mint legutóbb a Szusza Ferenc Stadionban: nyoma sem volt az ott tapasztalt gólra törő, önbizalomtól duzzadó játéknak. Ez persze mit sem zavarta a fővárosiakat, akik hol az eredményjelző tábla felé sandítottak, amelyen rendre megjelentek a részeredmények a többi pályáról, hol pedig egymást biztatva küzdöttek. Az első félidőben egyértelműen az történt, amit a REAC edzője, Aczél Zoltán eltervezett, csupán a biztos bentmaradást jelentő gól hiányzott a tökéletes rákospalotai forgatókönyvhöz.

A második félidőben már gólig jutott a lendületesebb, agresszívabb REAC. Előbb Tóth Norbert lőtt látványos gólt, majd nem sokkal később Torma Gábor szerezte élete egyik legemlékezetesebb találatát. Eldőlni látszottak a nagy kérdések, már-már kezdtek megnyugodni a rákospalotaiak, mígnem elkezdett futballozni a Fehérvár, jött a szépítő gól, majd a hír, hogy vezet a Pécs.

Döbbent arcok, a földet és az eget fürkésző tekintetek, hogy aztán újra rohanjon, fusson, küzdjön az életéért a kék-sárga gárda. Furcsa volt a hajrá, hiszen a vendégek egyfolytában a Vácról érkező híreket lesték, miközben egyre-másra hárították az ekkor már lendületes fehérvári akciókat. Aztán a vége nagy-nagy ünneplés lett. A REAC játékosai, szurkolói, vezetői önfeledten ugráltak, egymást csókolták, miközben a hazai publikum tapssal köszöntötte tiszteletkört futó kedvenceit.