Emelt fővel búcsúztak

„Alaszkából könnyebb hazajutni, mint Dubrovnikból” – jegyezte meg Méhes Jenő, a Vasas szakosztály-igazgatója, miután a piros-kékek már több mint egy órája vártak a Zágrábból érkező repülőgépre, amely visszavitte őket a horvát fővárosba. Nem elég a kiesés, (19–18) még az utazással is megszenvedtek az angyalföldiek. Már a sorsolás sem kedvezett a nekik. A Vasas a Domino, a szerb Partizan és a horvát Dubrovnik alkotta trióból a legnehezebb ellenfelet, a címvédő, hat melbourne-i világbajnokkal felálló horvátokat kapta. Ráadásul a első, hazai mérkőzésen 11–6os Vasas-vezetésről lett 11–10 a végeredmény. Bizony jól jött volna a visszavágón, ha egy-két góllal nagyobb az előnye a Varga Dénest és Steinmetz Ádámot nélkülöző Vasasnak.

Egy ideig így is tartotta magát a Vasas (Hosnyánszky Norbert kétszer is egyenlített, Mátyás Zoltán 5–4-re hozta fel a csapatot), de utána 7–4-re megugrott a Jug, és 9–5-nél eldőlt a továbbjutás. Tartalékos csapattal, öszszesítésben egy góllal nem szégyen kikapni a címvédőtől. „Nem most kellett volna kiharcolnunk a négyes döntőbe jutást, hanem két héttel ezelőtt a Komjádi uszodában – mondta a Dubrovnikban egy gólig jutó Varga Dániel. – Nagy bravúr lett volna, ha idegenben ki tudjuk vívni a továbbjutást. Szombaton Szegeden szeretnénk megtenni a következő lépést a bajnokság megnyerése felé. Hogy a dubrovnikiak gratuláltak nekünk? Egyszer én szeretnék már elsőként gratulálni a másodiknak.”