Pécsett egészen másként alakultak a dolgok. Keszei Ferenc immár két éve dolgozott a Mecsekalján, több-kevesebb eredménnyel. Útját emékezetes győzelmek és fájdalmas vereségek kísérték, s még az is előfordult, hogy mindenki a pécsi sikerek titkáról érdeklődött.
Erre most alighanem kevesen emlékeznek a "mediterrán" magyar városban.
Az a néhány ezer ember, aki megmaradt a hatvanas évekbeli húszezerből, s még mindig futballmeccsre jár, igencsak idegesen várhatja a hétvégét. A PMFC története egyik legfontosabb találkozójára készül. A tét nagy, valószínűleg nemcsak a bennmaradás dől el, hanem a csapat jövője is. Aligha kell jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: ha a PMFC kiesik, hosszú évekre eltűnhet el a magyar élvonalból. Kár lenne érte.
Talán ezért is tűnik elhamarkodottnak a keddi döntés. Az edzőváltás Magyarországon megszokott dolog, olyasmi, mint a gázáremelés, az emberek eladósodása. Csak hát ritkán küldenek el trénert egy fordulóval az idény vége előtt. A csúcstalálkozót, a sorsdöntő kilencven percet megelőzően...
Nagyjából sejthető a klubvezetők szándéka: frissíteni, új impulzust adni, változtatni, felrázni. Nagy kérdés, hogy ez a vágy nem fordul-e a visszájára, és az amúgy is rossz passzban lévő, egyre kishitűbb és talán görcsösebb pécsi futballisták nem zavarodnak-e még jobban meg az új helyzettől?
Miként élik meg, hogy egyik játékostársuk a korábbi pályaedzővel együtt találja ki a taktikát, s talán a meccs alatt, becsúszó szerelés közben, lesre állítás és szögletek előtt módosít majd rajta.
Hazárdjátéknak tűnik a pécsi edzőváltás.
Bár lehet, itt már Szuri bá’ sem segíthetne.
Sinkovics Gábor
Legfrissebb hírek
