Bár a Kaiserslautern nem ju tott fel a Bundesligába, a csapat magyar légiósa, Hajnal Tamás a nyártól mégis az élvonalban folytatja, ugyanis a feljutó Karlsruhe együtteséhez szerződik.
Azt mondják, búcsúzni csak szépen szabad, és az évekkel ezelőtt a Schalkéban is megforduló magyar labdarúgó ennek a kívánalomnak eleget is tett: két gólt szerzett vasárnap a német másodosztályú bajnokság utolsó fordulójában, s pontot mentett immáron korábbi együttesének Köln elleni, 2–2-s döntetlenre végződő mérkőzésén.
„Az összecsapás előtt volt egy ünnepség, amelyen nyolc távozó játékostól köszöntek el a szurkolók – mondta a légiós. – Én azonban nem voltam még a búcsúzók között, hiszen csak hétfőn válik hivatalossá átigazolásom.”
A 26 éves középpályás harminckét bajnoki mérkőzésen lépett pályára ’lauterni színekben, ezeken hét gólt szerzett és tizenegyet készített elő. Az együttes csalódást keltő eredményei ellenére a légiós teljesítményére nem lehetett panasz, csapata vezéregyénisége lett.
Nem csoda, hogy már a télen is akadtak kérői, ám amikor néhány hete kiderült, hogy a Kaiserslautern nem tudja teljesíteni idei legfőbb célkitűzését, a feljutást, egyre többen álltak sorba a karmesterért. Hajnal Tamás sohasem tagadta, hogy a német első osztályban szeretne játszani, és ha ezt nem sikerül a Kaiserslauternnel elérnie, máshová szerződik. A tizenegyszeres válogatott játékos 2008 nyarán lejáró szerződésében volt egy záradék, amely szerint a vezetők nem gördíthetnek akadályt távozása elé, ha a piros-fehér gárda a másodosztályban ragad. Végül – ahogy az korábban sejthető volt – a Karlsruhe magához édesgette a játékost.
„Felvetődött az a lehetőség is, hogy maradok – mondta Hajnal Tamás. – Nagyon jól éreztem magam Kaiserslauternben, és a szurkolók is megszerettek.
A Köln elleni mérkőzésünk után alig értem haza, néhány perccel később máris kamaszok csöngettek, hogy írjak alá nekik két mezt és néhány autogramkártyát.”
A búcsú tehát nem volt könnyű, ám Hajnal Tamás szerint olyan esélyt kapott az élettől, amelyet nem engedhet ki a kezéből: „Pályafutásom szempontjából fontosnak tartom, hogy ha lehetőségem nyílik rá, eggyel mindig előrébb lépjek. Az első helyen szerepeltem a feljutó gárda kívánságlistáján. Az edző, Edmund Becker többször hívott telefonon, hangsúlyozta, ragaszkodik hozzám. Hétfőn Karlsruhéba utazom a feleségemmel, hogy megtárgyaljuk szerződésem részleteit. És ha már ott vagyunk, lakást is nézünk magunknak.”