Parádézó cserék
A pécsiek már a kezdés előtt gondoskodtak arról, hogy legyen oka az ünneplésre a mintegy másfél ezer főnyi közönségnek: a magyar bajnokságot megnyerő helyi serdülőegyüttest köszöntötték a nagycsapat játékosai. Továbbra is csupán a helyieknek volt örülnivalójuk, két és fél percen át csak a Pécs szerzett pontot, igaz, a baranyaiak sem sokat: négyet a vendégek nullájával szemben.
Völgyi Péter, a hazaiak mestere sűrűn cserélgette a pályán lévőket, odaát Pór Péter az állandóság híve volt, majdnem a teljes első negyedet kezdő ötösével játszatta végig. A Tisza-partiakat Vernard Hollins pontjai és bravúros gólpasszai hozták fel, a baranyaiaknál az elnyűhetetlen Dragan Alekszics akrobatikus kosarai csaltak elő tapsot a szurkolókból. A második tíz perc vége felé Thomas Kelley, Donatas Sabaliauskas és Hollins triplazáporral árasztotta el a hazai gyűrűt, s így hárompontos vendégvezetéssel mehettek pihenni a csapatok.
A második félidőt is vészes gólaszály vezette be, Dénes Gábor másfél perc elteltével gyötörte be az első kosarat, majd Bojan Lapov duplájával újra visszavette a vezetést a Pécs. Kecskés Péter nem tudott hibázni, s Alekszics triplája tetőzte be a 12–0-s hazai szériát, amelyet Pór edző időkéréssel próbált megállítani (46–40). De eredménytelenül, mert 50–40nél újból szükség volt egy Olajtime-outra, tudniillik a második félidő addigi csaknem hét percében nem született vendégpont! A 16–0-s sorozatnak végül Kelley jó büntetői vetettek véget, majd rögtön utána önmaga harmadik triplájával is beköszönt az amerikai, s mindjárt megjött a szolnoki fanatikusok hangja. Majd tovább erősödött a decibelszint, mert Cziczás László hármasa is ült, s 52–48nál végképp meccsé alakult át a hazai henger.
Hollins „csúcsforgalomban” zsákolt az óriások között, amivel három pontra hozta fel a látogatókat, de erre Wittmann Krisztián rögtön hasonló bravúrkosárral válaszolt, s az ördöngös szerb „őszike”, a deresedő halántékú Alekszics is addig sasszézott a szolnoki palánk alatt, amíg sikeresen megbolondította védőjét, majd bepottyantotta a védtelenül maradó gyűrűbe a labdát (65–56). Amikor pedig két perccel a lefújás előtt az egyébként parádésan kosarazó Hollins mindkét büntetőjét elpuskázta, érdemben véget ért a találkozó. A rájátszás alighanem legkisebb költségvetéssel dolgozó csapata cseresora káprázatos játékával megérdemelten egyenlítette ki az összesített állást. Apró kuriózum: a lefújás után a szolnoki kemény mag „Hajrá, Sopron!” kórussal igyekezett megkeseríteni a hazaiak örömét…
