„Meghalt a király, éljen a király!” – üvölthették szombat este a Real Madrid szurkolói a Santiago Bernabéu Stadionban. Persze csekély annak a valószínűsége, hogy a francia „csatakiáltást” a madridi gárdáért szorító fanatikusok a helyszínen ordibálták volna, ám a fenti mondatban sok bölcsesség rejlik, méghozzá csupa olyan, amely a királyi gárda idei szereplését jellemzi. Szombat este ugyanis szemtanúi lehettünk, amint a Real feltámad hamvaiból, és miközben mindenki a Barca nem is oly régi blamáiról beszélt (na meg a katalánok edzőjéről, Frank Rijkaardról, aki rezzenéstelen arccal veszi mindezt tudomásul), a madridiak a kezüket nyújtják a bajnoki elsőségért járó trófeáért. Pedig márciusban még a negyedik helyen szerénykedett a gárda, s mindenki már a lapátot készítette a temetéshez, na meg a fehér zsebkendőt a búcsúztatáshoz… De korai volt a kárörvendők buzgósága, a Real tetszhalott volt csupán, és szombaton, az Espanyol elleni összecsapáson is jelezték a madridiak: hiba őket leírni. Hiába vezettek a vendégek az első félidőben Walter Pandiani triplájával 3–1-re, a hazaiak az utolsó pillanatban az ifjú argentin tehetség, Higuaín találatával a maguk javára fordították a mérkőzést. Hőstett volt ez a javából, a madridiak pedig úgy ünnepeltek, mintha már az övék lenne az arany. „Ez természetes. Nem könnyű ugyanis így megnyerni egy mecscset – értékelt a találkozó után Fabio Capello, a Real olasz vezére. – Nem csupán szokványos győzelmet arattunk. Persze fontos szerepet játszott a szerencse, de keményen megdolgoztunk ezért a sikerért, így nincs okom panaszra.” Pláne nincs, hogy a Barca vasárnap este pontot vesztett, így a Real Madrid került az élre.