Pestre jön a világbajnok

A 2006–2007-es bajnokságból három forduló van hátra, és az embereket most ez foglalkoztatja. Az MTK-s, az újpesti és a zalaegerszegi drukkerek számolgatnak, kedvenceiknek hány pontot kell szerezniük az UEFAkupa-szereplést érő második hely megszerzéséhez (bár az MTK még első is lehet), miközben a kilencedik Kaposvártól kezdve a tizenötödik Tatabányáig hét klubnál azért izgulhatnak, nehogy fölöttük húzzák meg a kiesőket leválasztó vonalat. Ugyancsak izgalmas annak a témának a boncolgatása, hogy az éllovas Debrecen vagy a tavasszal szárnyaló Budapest Honvéd labdarúgói emelhetik szerdán magasba a Magyar Kupát. A válogatottról viszont mostanában kevesen beszélnek, és ez a tény aligha szorul magyarázatra.

A Várhidi Péter irányította csapat voltaképpen minden esélyét elveszítette, hogy kijusson az Ausztria és Svájc által közösen rendezendő 2008-as Európabajnokságra, így senkit sem hoz lázba, hogy júniusban négy napon belül Görögországban és Norvégiában lépnek pályára labdarúgóink.

Ha valaki veszi a fáradságot, és a Magyar Labdarúgó-szövetség honlapjára látogat, azt tapasztalhatja, hogy az említett két találkozót követően legközelebb augusztus 22. van megjelölve hivatalos játéknapként. Az már más kérdés, hogy az ellenfél még nem ismert, vagyis a hivatalos megfogalmazás szerint „tárgyalás alatt” áll...

Nos, kedden egészen szenzációs hír jutott el hozzánk: augusztusban az az együttes vendégeskedik Magyarországon, amely 2006. július 9-én Berlinben, a vb fináléjában 1–1-es döntetlent játszott Franciaországgal, majd tizenegyesrúgásokkal elhódította a trófeát. Az aktuális világelsőről, Olaszországról van szó...

„Az olaszok keresték meg az MLSZ-t, a világbajnoki cím védője a tavalyi tornát követő első idegenbeli barátságos mérkőzését augusztusban Magyarországon játszaná – említette a szövetség elnöke, Kisteleki István. – Kell-e mondanom, örömmel fogadtuk a felajánlást, az olaszok által támasztott feltételeket elfogadtuk, és miután a szerződéstervezetet pontosítjuk, szerdán várhatóan aláírjuk a szükséges papírokat.”

Legutóbb akkor futballozhatott a magyar válogatott hasonló kvalitású gárdák ellen (még ha azok nem is „hivatalban lévő” világbajnokként játszottak velünk), amikor Lothar Matthäus volt a szövetségi kapitány. Sokan emlékezhetnek arra, mekkora tömegeket mozgatott meg 2004 áprilisában a brazil válogatott budapesti fellépése, miként arra a mérkőzésre is szívesen gondolunk vissza, amikor ugyanebben az évben vendégségben tudtunk győzni 2–0-ra Németország ellen. 2005-ben Franciaországban, majd Argentínát fogadva léphetett pályára a nemzeti tizenegy, azóta azonban (a tavaly májusi angliai fellépés kivételével) nem volt lehetőség úgymond „topcsapattal” meccselni. Egészen eddig – pontosabban augusztusig. Most már csak azért szurkoljunk, hogy a magyar válogatott ugyanúgy partnere tudjon lenni az olaszoknak, mint volt 2000 szeptemberében a Népstadionban rendezett vb-selejtezőn. Jó felidézni, hogy a Toldo – Cannavaro, Nesta, Iuliano – Zambrotta, Fiore, Albertini, Maldini – Totti – F. Inzaghi, Del Piero összeállítású azzurrik (csereként Delvecchio és Gattuso is játéklehetőséget kapott) nem bírtak a mieinkkel, és mert Horváth Ferenc, illetve Filippo Inzaghi is kétszer volt eredményes, a 60 ezer néző 2–2-es döntetlennek tapsolhatott. Parádés eredménynek minősült ez az Európa-bajnoki ezüstérmes ellen.

Amúgy azt is hallani, hogy jövő márciusban Portugáliával mérkőzhet a nemzeti csapat.