Bravúr tíz emberrel

Lázok János múlt heti kijelen tése után sok Vasas-szurkolónak beindult a fantáziája. Az angyalföldi támadónak a Zalaegerszeg kiütését követően csúszott ki a száján az a mondat, hogy véleménye szerint csapata még elcsípheti a harmadik helyet a tabellán, s bronzérmet szerezhet az évad végén. Nos, úgy tűnik, a Mészöly Géza csapatáért szorítók hisznek kedvencüknek: a Sopron elleni mérkőzésre szép számmal érkeztek a fővárosi együttes szurkolói. Egy csinos, piros-kék sállal a nyakán érkező kisasszony futva indult a pálya irányába, s amikor azt kérdeztük tőle, hova ez a nagy sietség, rávágta: őt a mérkőzés előtti bemelegítés legalább annyira érdekli, mint maga az összecsapás, hiszen a kezdés előtt közelről figyelheti a labdarúgókat.

De ezen a szombaton élvezetesebb volt a kezdőrúgás utáni perceket nézni, mint a felek bemelegítő gyakorlatait. Már a találkozó első perceiben gólveszély alakult ki mindkét kapu előtt: előbb a vendégektől Németh Norbert fordult a kapu felé, és okos csavarása után csak nagy bravúrral tudta szögletre bokszolni a labdát Takács Tamás kapus. A soproniaknál pedig Sira István mutatta meg, hogy keményen meg tudja lőni a labdát – próbálkozását csak öklözni tudta Németh Gábor. Az első tíz perc lendületes iramú játékát a félidő további részében inkább mezőnybeli birkózás váltotta fel. Se egy helyzet, se egy látványos megoldás, se egy tapsot érdemlő támadás. Talán a tét miatt esett vissza a színvonal, hiszen mindkét csapatnak fontos volt ez a mérkőzés: míg a Vasas immár a dobogóért küzd, addig a Sopron tulajdonképpen a kiesés elkerülését tűzte ki célul a szezonban.

Nos, úgy tűnik, sem az Újpest pénteki bravúros győzelme, sem az első 45 percben látott gyenge produkció nem vette el a félszektornyi Vasasdrukkerek kedvét és hitét: a vendégtábor a szünetben „rágyújtott” egy-két görögtűzre, és úgy ünnepelt, mintha már a piros-kékek zsebében lenne a hőn áhított bronzérem. Pedig még ez a meccs sem volt meg az angyalföldiek számára. A második félidő elején, csakúgy, mint az első szakasz nagy részében, pontatlan és ötlettelen volt a játék. A hazaiak megpróbálták átvenni az irányítást: Magasföldi József fellépett Feczesin Róbert mellé a támadósorba, ám mégsem a fiatalok, hanem a rutinos Sira István volt a legveszélyesebb. Egy alkalommal be is tört a büntetőterületen belülre, ahol nagyot esett, de se büntető, se sárga lap nem követte a műesést. A kiállítása azonban néhány perccel később már elkerülhetetlen volt, hiszen a soproni labdarúgó sípszó után rúgott a labdába, s mivel korábban már büntette őt a játékvezető, mehetett az öltözőbe. Az emberelőnyt látva Mészöly Géza középpályás helyett csatárt küldött a pályára, és a Vasas – bár nem a csapatba állított Bali Péter révén – majdnem gyorsan kihasználta az emberfórt, de Pintér Zoltán lövését parádésan hárította Takács Tamás. A hazai oldalon Magasföldi József viszont gólra váltotta helyzetét: a tíz emberrel futballozó gárda csatára kihasználta az angyalföldi védelem bizonytalankodását. Noha a Vasas nem adta fel, és a hajrában beszorította a Sopront, nem tudott egyenlíteni, így vereségével lemondhat a bronzéremről. Dario Bonetti csapata viszont közel került céljához, hiszen ezen nagyon fontos három pontbegyűjtésével sokat tett azért, hogy ősszel is az élvonalban szerepelhessen.

Ami pedig a mérkőzés előtt a pálya felé futó piros-kék sálba bugyolált kisasszonyt illeti: nos, ő elmondta, nem búsul, hiszen holnap mehet a Vasas vízilabdameccsére.

Ott pedig mégiscsak közelebbről és hiányosabb öltözetben játszó fiúkat nézhet…