Támadni mindenáron! (2)

Folytatás a 2. oldalról

mérkőzés előtt az első helyen állva morfondírozhatunk rajta, miként nyerjük meg a találkozót. Az ETO-ra szűkítve a kört: hol tartanak? Figyelnünk kell hátul, ezt a DVTK elleni két kupamérkőzés is igazolta. A Diósgyőr nagyon sok helyzetet dolgozott ki, Debrecenben két gólt is szerzett – ez figyelmeztetésnek éppen elég. Azt azért nem bánom, hogy Bajzát Péter és Bojan Brnovics nem lép pályára, a Győr ugyanis alighanem a gyors ellentámadásokra építi majd a taktikáját, s ebben az alaphelyzetben Bajzátnak és Brnovicsnak fontos szerep jut. A DVSC a támadásépítési, illetve a kapura lövési hajlandóság tekintetében is a legjobb az élvonalban, ehhez képest a védekezés fontosságát ecsetelgeti. Nincs itt ellentmondás? Annyiban nincs, hogy a támadáshoz, a lövéshez előbb meg kell szerezni a labdát. Az MTK felnőttcsapatába anno Henk ten Cate vitte fel, a magyar válogatottba Lothar Matthäus hívta meg, majd hazatérve az Atlético Paranaensében brazil, Debrecenben pe dig Miroslav Beránek személyében cseh edzője volt, van. Akad közös vonás a négy külföldi tréner között?

Maximalisták, és valamennyien azt vallják, hogy a futball alapja a tökéletes erőnlét. Ha ez hiányzik, minden egyéb téren hátrányban leszel riválisaiddal szemben. Minden alkalommal kiemelik, hogy az egyén sikerénél mennyivel fontosabb a csapaté.

Miben tér el Miroslav Beránek kollégáitól? Felfogásban, habitusban, mentalitásban?

A szakmánál maradva: négyük közül ő a legelkötelezettebb a támadófutballt illetően. Azt is tőle hallottam a leghangsúlyosabban, hogy az ellenfél tizenhatosa előtt bátran egy az egyezzünk, és ha van egy pici hely, gondolkodás nélkül vállaljuk el a lövést. Felbosszantja, ha valaki lövés helyett hátrafelé cselez, vagy ha a szélen vezetett támadást középen nem kísérik a támadók, második hullámban pedig nem érkeznek a kapu elé a középpályások, például én – már ha éppen a második sorban játszom, és nem balhátvédként…