Aranyközelben az MU

„Hát ilyen nincs, ilyen nincs és mégis van!”

Emlékeznek még a kiváló rádióriporter, Török László klasszikussá nemesült szöuli közvetítésére?

Ha valaki párhuzamosan, két televízión követte a szombati Everton–Manchester United és a Chelsea–Bolton mérkőzéseket, könnyen lehet, hogy éppen ezek a szavak csúsztak ki a száján.

Aki viszont csak az egyik találkozót látta vagy egyéb programja miatt azt sem, annak álljon itt egy rövid összefoglalás: az első félidő lefújása után a Manchester United és a Chelsea még ugyanannyi ponttal állt a Premiership tabelláján, az MU azonban a szünet után szerzett négy gólt, s mivel közben a Bolton egyenlített a Stamford Bridge-en, a manchesteriek előnye ötpontosra dagadt.

Töméntelen izgalmak – summázhatunk tömören, de nyugodt szívvel állíthatjuk: a kétszer kilencven percről nemhogy egy újságoldalt, hanem egy kisebb méretű kötetet is meg lehetne tölteni.

Különös, sőt pikáns történetek garmadája övezi mindkét összecsapást.

Már az sem volt mindennapi, hogy az Everton kétgólos előnyre tett szert ötven perc után, de ez még mind semmi ahhoz képest, ami utána következett.

A 61. percben az Everton cserekapusa – az éppen az MU-tól kölcsönkapott Tim Howard helyett szereplő –, Iain Turner tiszta helyzetben ejtette ki a labdát, amit John O’Shea a kapuba rúgott, hét perccel később a 2005-ig tizenegy szezont „vörös ördögként” lehúzó Phil Neville lőtt hihetetlen öngólt – ikertestvérét, Gary Neville-t segítve, a Chelseat irányító, és remek összeesküvés-elméleteket gyártó José Mourinhót pedig talán még jobban felbőszítve ezzel. Egyenlített Alex Ferguson együttese, de látszott, hogy még nincs vége. Nem is volt. Hiszen az élet a legnagyobb történetíró.

Ki más, mint az évekkel ezelőtt az Everton futballistájaként berobbanó Wayne Rooney szerezte volna meg a vezetést a listavezetőnek – a szurkolók által köpdösött tömzsi csatár „boszszúból” a United-címert csókolgatta a mezén –, majd az utolsó pillanatra is maradt esemény: az élete első premier league-es találkozóját játszó Chris Eagles lőtt éles szögből pazar gólt (2–4).

A Manchester United egy héten belül két fontos mérkőzésen is talpra tudott állni, a Milan elleni BL-elődöntő után ezt a bajnokit is megfordította.

De ez még mindig nem minden, még hátra volt a csattanó, hiszen közben lefújták a nagy rivális mérkőzését is: a Chelsea csak 2–2-es döntetlent játszott a Bolton ellen hazai pályán, ráadásul a rutinos portugál középhátvéd, Ricardo Carvalho is megsérült, és hetekre kidőlt a sorból! Az ötpontos előny tudatában Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere szárnyalt, a szó szoros értelmében.

„Ezt a mérkőzést nem tudom megmagyarázni! Jól játszottunk, mégis kaptunk két gólt, aztán mi nyertünk. Folyamatosan azt kérdezgettem, hogy a Chelsea hogy áll, legalább annyira figyeltem arra a meccsre, mint a saját feladatomra. A győzelmünkkel csodálatos esélyünk van a bajnoki címre” – mondta a skót mester, aki határtalan örömében még a gyepre is berohant övéit ölelgetni a lefújás után.

Bár a Chelsea menedzsere, José Mourinho általában frappánsan nyilatkozik, ezúttal nem volt túlságosan meggyőző, amit mondott.

„Az MU sokkal jobb helyzetben van, mint mi, de ha veszít hat pontot, és mi megnyerjük mindhárom hátralevő mecscsünket, akkor miénk a bajnokság – vázolta a valószínűtlen menekülési útvonalat a portugál mester. – Hinnünk kell magunkban, és a maximumot adni, amíg csak lehet.”