Talmácsi felhúzta magát
„Tele van a hócipőm!” – fakadt ki az isztambuli verseny vége után nem sokkal Talmácsi Gábor, és ha gondolatban végigpörgetjük a hétvége eseményeit, nincs is ezen mit csodálkozni. A világbajnoki pontversenyben vezető magyar pilótának mindkét motorjával technikai gondjai voltak az edzésen, a versenyen pedig azért nem állhatott dobogóra, mert a finisben Raffaele De Rosa úgy nekiment, hogy majdnem lelökte a motorról.
Jó-jó, hogy a lökdösődés benne van a motorsportban, ám az mégsem járja, hogy az emberbe akkor mennek bele hátulról, amikor már ő van előrébb, amikor már kanyarodik.
Nem csoda, hogy Talma a levezető körben fenyegetően rázta az öklét a fiatal olasz felé, akinek nem a magyarral szembeni volt az egyetlen veszélyes akciója a viadal során.
De menjünk sorjában!
Azt már az edzéseredmények megmutatták, hogy a mezőny ezen a hét végén sokkal kiegyensúlyozottabb, mint az előző két versenyen. A gyári motorok fölénye jóformán eltűnt, és ez a tendencia érvényesült a futamon is.
Talmácsi Gábor úgy tervezte, ha nem is sikerül elsőként elrajtolnia a pálya piszkosabbik részéről, akkor sem szabad lemaradnia az éllovasok mögött. Igen ám, de rajta kívül még vagy hatan így gondolták, úgyhogy egy hetes boly vonatozott az ötvenedik vb-futamát teljesítő Mattia Pasini mögött az első kör végén. Ez még hagyján, de a huszadik kör végére sem fogyatkozott meg a lesben állók létszáma, akik „egymás vérét szívták” az utolsó dobogós helyért folyó pozícióharcban. A magyar vbbronzérmes rutinosan engedte őket harcolni, a végére tartogatta a muníciót, azt ugyanis már az első néhány körben megállapította: ezúttal nem olyan erős a motorja, mint a korábbi futamokon .
Hiába előzött ugyanis, az egyenesekben mindig újra elé kerültek a riválisok. Persze ennek nemcsak a motorerő hiánya volt az oka, hanem az is, hogy a hatodik sebességi fokozatban rövid volt a váltóáttétel, emiatt az egyenesek végén már nem tudott megfelelően gyorsulni. Az egész azért volt kellemetlen, mert a nála gyengébb versenyzőkkel sem tudott mit kezdeni.
Sebaj, gondolta Talmácsi, a harmadik hely még így is meglehet, és az is ragyogó, ugyanis a legfőbb riválisok közül Mattia Pasini megint kiesett (szegény olasz, a sisakos fejét tenyerébe temetve zokogott a boxban), Sergio Gadea ugyancsak a pálya szélére kényszerült, a másik csapattárs, Hector Faubel pedig jócskán a magyar mögött volt.
Szóval harmadik akart lenni. Tökéletes volt a taktika, a végsőkig kivárt, és át is vette a bronzos pozíciót. Majd jött Kojama Tomojosi, aki megelőzte, és a magyar éppen revánsra készült, amikor Raffaele De Rosa úgy nekiment hátulról, hogy Talma alig tudta megtartani az Apriliáját.
Talmácsi visszacsúszott a hatodik pozícióba és csak hihetetlen lélekjelenlétének köszönhette, hogy az utolsó métereken még meg tudta előzni Bradley Smitht.
Nem így képzelte ezt a hét végét az biztos, viszont a végeredmény egyáltalán nem rossz, hiszen az összetettben megtartotta vezető pozícióját, sőt a riválisok gyengélkedése miatt még növelte is előnyét. Azért pedig csak áldhatja a saját és menedzsere eszét, hogy amikor választani kellett, ő a legújabb fejlesztésű RSA Aprilia helyett a már kipróbált RSW-t választotta. A másik típussal ugyanis márkatársai egyelőre csak szenvednek.
A világbajnokság harmadik futamán Simone Corsi pályafutása első futamgyőzelmét aratta úgy, hogy még az utolsó métereken is küzdött Joan Olivéval. A szabadkártyás Győrfi Alen az egész viadal során futóműgondokkal küszködött, két körrel a vége előtt pedig még a motor is „dadogni” kezdett, így fel kellett adnia pályafutása első
vb-futamát.
