Reménységek országa

„Tatán találkoztak a legügye sebb tizenhárom évesek. Volt egy fiú, aki – némi túlzással – a térdemig ért, rövidnadrágjának alja a sípcsontját verdeste, de nem emiatt emlékszünk rá. Hanem azért, mert olyan iszonyatos dinamit volt a lábában, hogy senkiben sem volt kétség, hallunk még róla. Amikor megtudtam, hogy Koman Vladimir pályára lépett a Sampdoria mezében az olasz bajnokságban, eszembe jutottak a tatai napok. Lehet, hogy a közvélemény előtt ismeretlen volt a fiú neve, de előttünk, elhiheti, évek óta nem az…”

Ha a fiatalokról, az utánpótlásról van szó, Nyilasi Tibor rendkívül szenvedélyessé válik, és nagy-nagy szeretettel beszél a gyerekekről, a munkájáról. Az egykoron ünnepelt, 70-szeres válogatott futballista, aki hoszszú szünet után edzőként bajnoki címre vezette a Ferencvárost, azt mondja: az ő munkája láthatatlan, nem érdekes a média számára, de ezt cseppet sem bánja. Sőt tiltakozik: nem magáról, a gyerekekről beszélne, hanem arról, ha megszületik egy Koman Vladimir, egy Németh Krisztián, miként kerül a szakemberek látókörébe. Miként épül fel az utánpótlás-nevelés rendszere?

Nos, Nyilasi Tibor szerint amikor 2002-ben az MLSZ utánpótlás-koordinátora lett, a Bozsik II program keretében lépcsőzetesen, több szűrőn át jutottak előre a gyerek játékosok. Először a megyei kiválasztón, teszteken hívhatták fel magukra a figyelmet, ezután jött a régióbeli szűrés (itt három megye legjobbjait gyűjtötték egybe), majd az ezen a szinten is jónak bizonyuló srácok közül korosztályonként ötven játékos mutathatta meg magát az országos kiválasztókon. Az első évfolyamot az 1988-as születésű játékosok alkották, így került előtérbe Filkor Attila, Farkas Balázs, Vass Ádám. Hasonlóan épült fel az 1989-es korosztály munkája is: többek között Koman Vladimir, Németh Krisztián, Dudás Ádám járta végig a szamárlétrát.

„Az adott korosztály legjobbjait nemzetközi porondon is versenyeztetjük – magyarázta Nyilasi Tibor. – Határmenti mérkőzések a szlovákok, horvátok, szlovének, szerbek, románok ellen, de sokat tanulhatnak a gyerekek a ráckevei tornánkon is. S amikor eljön az első Eb-selejtező ideje, már húsz nemzetközi meccs van a srácok lábában. Például amikor az 1989-esek továbbjutottak a selejtezőn, további húsz nemzetközi meccset játszottak a luxemburgi döntő előtt.”

A szürke hétköznapokon zajlik a munka: havonta kétszerháromszor minden egyes korosztálynak keretedzéseket tartanak az edzők, télen műfüves pályákon. Nyilasi Tibor szerint az elmúlt években kialakult rendszer alapja a folyamatosság, no és az, hogy a tömegesítés révén a legkisebb településen élő fiúkat sem tévesztik szem elől.

„Az országot járva érzékelem, hogy igenis mozgásban van a futballunk – mondta Nyilasi Tibor. – És ezeknek a gyerekeknek még van hitelük, a sporttévé szakkommentátoraként tudom, hogy amikor közvetítették a korosztályos válogatott selejtezőit, nagyon jó nézettsége volt az adásoknak. A srácok, elsősorban a vidékiek, éhesek a sikerre, de a fejlődéshez meg kell mászniuk a szamárlétra lépcsőfokait. Egyre több akadémia épül, az agárdi MTKiskolának sok követője s egyszersmind konkurenciája lesz, a felcsúti, a győri intézményekről hallhattak már az olvasók, Illés Béla szombathelyi szerepvállalásának is hamarosan lesz eredménye, áldozatos munka folyik Újpesten, Kispesten is készül egy akadémia, szóval van ok a bizakodásra. A következő korosztályokban is óriási tehetségek vannak, akik szorgalmukkal, tehetségükkel és persze némi szerencsével még nagyon sokra vihetik. Csak szeretni kell a futballt, sokat kell dolgozni, és lesz eredmény…