Szép volt a gólparádé
Az elmúlt hetekben a ZTE együttese nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott, és az utolsó nagy pofont szombaton kapta a Sopron elleni 3–1-es hazai vereséggel. Simon Antal a mérkőzést követően még úgy fogalmazott, van tartása a csapatnak ahhoz, hogy talpra álljon. Itt volt erre a nagy lehetőség szerdán a Magyar Kupa-negyeddöntőben. Mindenki fogadkozott, de az első félidő nem azt mutatta, hogy sikerült rendezni a sorokat. A sokat futó Diósgyőr rendre villámgyorsan átjátszotta a ZTE középpályáját, és sakk-matt helyzetbe hozta a védelmét. Néhányan csak a hátsó alakzatot szidták, de ez nem fedte a valóságot, hiszen már a felezővonaltól teljesen szabadon rohamozhattak és alakíthattak ki emberfölényt a vendégek. A kék-fehérek elképzelés nélkül és viszonylag keveset futva játszottak, és ez nem azt jelenti, hogy álldogáltak volna a pályán, inkább a dinamizmus hiányzott a játékukból.
A második félidőben lendületesen kezdett a ZTE, de akkor is látszott, hogy a széleket csak elvétve használja ki a csapat. A csatárjáték a gólképes Rajko Lekics érkezésével és Waltner Róbert magára találásával valamivel színesebb lett, de a védelem és a középpályássor továbbra is gyengén teljesít...
A második félidőben már remekül játszott a ZTE, azonban túl késői volt az eszmélés, ugyanis hiába a gólerős futball, ha a Magyar Kupában a továbbjutást az összesített eredmény határozza meg. Márpedig ebben – 5–4-es különbséggel – a DVTK volt a jobb…
Az egerszegi vezetőség nehéz helyzetben van, hiszen nem titkolták, azért erősítették meg a télen a keretet, hogy a csapat kijusson a nemzetközi porondra. Ennek már csekély az esélye, ezért nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan edzőváltás lesz a ZTE-nél.
Jó: Lekics, Nagy L., ill. Szalma, Foxi, Vitelki, Douva
