A mély hullámvölgy okai

1. Tavaly minden összejött, most nem

Melyik az igazi MTK? Az, amelyik az ősszel 17 bajnoki közül tizenhárom meccsen győzött, vagy az, amelyik hat tavaszi fellépése közül csak kétszer tudott nyerni? A válasz alighanem az, hogy egyik sem, az igazság valahol a két megállapítás között keresendő. Aki azt mondja, nem érti, az MTK fiataljai miért nem képesek olyan eredményes, szemre is tetszetős futballra, mint a bajnokság első felében, az nincs tisztában a labdarúgás törvényszerűségeivel. Mit értünk ezen? A fővárosiak játékoskeretében kevés kész, kiforrott labdarúgó található. Egy húsz év körüli futballistától pedig – hacsak nem Wayne Rooney vagy Cristiano Ronaldo az illető – nem várható el, hogy folyamatosan jól teljesítsen. Az MTK fiataljai az ősszel többször is elkápráztatták a nézőket. Azonban jegyezzük meg: nem egy meccsen a kapus, Végh Zoltán bravúrjai is kellettek a sikerhez, ráadásul Hrepka Ádámnak, Németh Krisztiánnak és a többi játékosnak szinte minden bejött, kis túlzással csak bele kellett rúgniuk a labdába, s máris gólt értek el. Az együttes öt pont előnnyel ment pihenőre, és a téli felkészülés alatt másról sem lehetett hallani, mint hogy a Hungária körúti gárda a bajnokság első számú esélyese. Aztán a tavasz eddigi összecsapásai azt mutatták, nem biztos, hogy ez igaz.

2. Túl sok volt a fiataloknak a terhelés

Amikor egy klub sok válogatottat ad, az egyfelől dicsőség, azonban problémákat is felvet. Montenegró és Moldova ellen az MTK-ból öt labdarúgó került a válogatott keretbe, hárman nem jutottak szóhoz. Gyanítható, ők nem feldobott állapotban tértek vissza a Hungária körútra, másrészt vélhetően, nem ugyanazt az edzésmunkát végezték, mint klubtársaik. Márpedig az eltérő fizikai felkészültség ritkán vezet eredményre. Említhetnénk Pintér Ádám esetét is, aki három hét alatt hét mérkőzést játszott, s ez a terhelés sok volt a 18 éves középpályásnak.

3. Rövid a kispad, nagyon szűk a keret Ha megnézzük azt az öt tavaszi találkozót, amelyen az MTK nem tudott győzni, a következőket tapasztalhatjuk: hazai környezetben a Pécs, a Honvéd és a Vasas elleni kilencven percet a helyzetek alapján a kék-fehér gárdának kellett volna nyernie – vagyis megvoltak a gólszerzési lehetőségek, de kimaradtak –, Pakson két öngóllal és egy kiállítással tulajdonképpen önmagát verte meg az együttes, a Kaposvár ellen pedig a bevethető öt védő közül négy sérülés, illetve eltiltás miatt nem állt Garami József szakmai igazgató rendelkezésére. A Rákóczi ellen egyértelműen bebizonyosodott, szűk az MTK kerete, és noha az utánpótlás csapatai tele vannak korosztályos válogatottakkal, közülük a legidősebbek, azaz a 19 évesek még nincsenek olyan szinten, hogy segítséget jelentenének az élvonalban.

4. Nehéz feldolgozni a népszerűséget

Magyarázatot jelentene, ha bebizonyosodna, a fiataloknak fejükbe szállt a dicsőség, és már nem edzenek ugyanazzal az alázattal, mint korábban. Valószínűsíthető, a futballisták nem egyformán dolgozzák fel a viszonylagos népszerűséget, mi mégis azt tapasztaltuk, nem járnak húsz centivel a föld felett, ezt persze nem is tehetnék, ugyanis Garami József az első alkalommal az öltözőbe zavarná őket.

5. A sikertelenség csak sikertelenséget szül

Ezek a gyerekek pályafutásuk korábbi szakaszában szinte csak sikereket éltek meg, azzal a helyzettel pedig egyelőre nem tudnak mit kezdeni, hogy öt meccsen keresztül elmaradtak a győzelmek. Az MTK-nál azt mondják, a vereség benne van a futballban, a labdarúgók nevelése, képzése fontosabb, mint az esetleges bajnoki cím. A klubnál nincs pánik, mi több, hinni akarnak a legendás Sándor „Csikar” szavainak: „Ez a világ legtermészetesebb dolga. Ezekben a gyerekekben, akik most hullámvölgyben vannak, még sok örömünk lesz.”