Ha kérdeztek volna...

Kövezzenek meg érte, de én megértem a magyar edzőket, hogy nem mertek kérdezni Sir Alex Fergusontól. Miután jókora médiafelhajtás kerekedett a Manchester United mendzserének előadása kapcsán (hozzáteszem: ez csak természetes!), és miután nem a Nicoflexillattal átitatott tatai sportcsarnokban tartotta beszámolóját a skót legenda, hanem a brit nagykövetség zsúfolásig telt konferenciatermében, meglehetősen suta lett volna megkérdezni: Sir Alex, ugyan mondja már meg, milyen érzés volt, amikor két éve az egyik Arsenaljátékos fejbe dobta egy pizzaszelettel?! Most persze azt hihetik, hülyéskedem, azonban a helyzet az, hogy a magyar edzők erre is kíváncsiak lettek volna. A január 5-én megjelenő Nemzeti Sportban Sir Alex érkezése előtt arról faggattunk néhány magyar edzőt, árulja el, mit kérdez majd az edzőlegendától. A pizzás sztorira éppenséggel a Paksot felkészítő Lengyel Ferenc lett volna kíváncsi, mondván: Sir Alex a szakmai fortélyokat úgysem árulja el (tényleg nem árulta el); Csank János, a DVTK mestere a válsághelyzet-kezelésről és a pozitív szemléletről kérdezett volna, a Vasassal dolgozó Mészöly Géza a Manchester United Sir Alex Ferguson iránti húszévnyi bizalmáról kért volna véleményt; az újpesti Urbányi István szakmázott volna, hogy mekkora jelentősége van a játékosok kiválasztásának, és a mester miképpen tudta megoldani Louis Saha esetében, hogy a csatár a hosszú kihagyás után csúcsformában térjen vissza; a Sopront edző Csertői Aurélt pedig az utánpótlásképzés, valamint az ifjak taktikai felkészítése érdekelte volna. Ám tetszenek látni, két huncut szó végigkíséri a fenti sorokat: kérdeztek volna. Merthogy nem kérdeztek. Pedig mindegyik felvetés jó, mindegyik megállta volna a helyét. Hogy aztán a szakemberekben miért ragadt benn a szó, miért nem nyújtották a kezüket, az ördög tudja. Azt pedig nem akarom elhinni, hogy csak a Sir autogramjára vártak – megkérdezni pedig nem merem. Vagy inkább nem is akarom. Mert ez olyan ciki…