Melbourne a négy évszak városa

Tudom, ezzel nem álltam elő semmiféle meglepetéssel, csakhogy nem egy esztendőre érettem, hanem egy napra. Azt mondják, itt minden időjárási variációra számítani kell 24 órán belül, csak hóra nem. Ma mindenesetre megéreztem a légkondicionált szállodai szobában, hogy szandálba, rövidnadrágba és pólóba kell csak bújnom, többre nincs szükség.

Bizony, így az ausztrál ősz elején beköszöntött a forró nyár (35 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála), ám ettől függetlenül is már harmadfokú vízkorlátozás volt érvényben a városban. A medence persze tele van vízzel, amely nem csak a nagy melegtől forrt, hanem az enyhén szólva harcosra sikeredett szerb-olasz találkozótól is. Noha még csak csoportmeccset játszottak, nagy számú szerb szurkolótábor biztatta Alekszandar Sapicsékat, a késő esti ausztrál-horváton pedig ha lehet, még ennél is több horvát harsogta tele az uszodát.

Én ha akartam sem tudtam volna üvölteni a magyar-kanadai derbin: nemcsak azért, mert fényévnyi a távolság a két együttes között, hanem azért sem, mert kénytelen voltam belekóstolni az ausztrál fogorvosi szolgáltatásba. A fogamat ugyanis nem érdekelte, hogy éppen Melbourne-ben tartózkodom, így aztán a tervezettnél kevesebb jut másra – mondjuk kisebb aboriginal bumerángot viszek haza, mint amekkorát terveztem. A szolgáltatás díjáról nem beszélnék…

Mindenesetre magas szintű ellátást kaptam, de a fogorvosi székben üldögélni Ausztráliában sem olyan, mint nyugágyban ringatózni. A beavatkozás előtt egy űrlapot kellett kitölteni, amelynek legmeglepőbb kérdése az volt: szeretne-e fehér fogakat.

Én megelégedtem azzal, hogy egyszerűen gyógyultan távozzam.