Már nem szuper Mario
Mario Jardel kicsúfolt ember lett… Vajon miként juthatott idáig a korábban a brazil válogatottban is tízszer pályára lépő támadó?
A gólgyáros első nagy sikerét a brazil Grémióval könyvelhette el: 1995-ben Libertadoreskupát nyert, a csatár pedig meg sem állt Európáig – pontosan Portugáliában, a Portónál horgonyzott le. Itt négy szezon alatt három bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett, százhuszonöt bajnoki mérkőzésen százharmincszor vette be az ellenfelek kapuját.
A Portóban istenként tisztelt brazil később Törökországba költözött, és a Galatasarayban sem vallott szégyent, bemutatkozó mérkőzésén ötször(!) volt eredményes, sőt a gárda a vezérletével megnyerte az Európai Szuperkupát is, amelyen a Real Madrid elleni döntőben mindkét gólt a brazil szerezte. Nem csoda, hogy a török szurkolók gyorsan a szívükbe zárták, a „Super Mario” becenevet aggatták rá.
De Mario Jardel visszavágyott Portugáliába, és a Sportingnál eltöltött első szezonja után megkezdődött a mai napig tartó vesszőfutása. Második, sérülésekkel tarkított idényét láthatóan túlsúlyosan kezdte meg a Sportingnál, ráadásul súlyos depressziót is diagnosztizáltak nála. 2003-ban elköszönt Lisszabontól, s elkezdődött a kálváriája. A támadó a téli átigazolási szezonban a ciprusi Anorthoszisz Famagustához szerződött (korábban megfordult itt a ferencvárosi szurkolók kedvence, Tököli Attila és a korábbi diósgyőri kapus, Nagy Zoltán is), de még nem sikerült stabilan a kezdőcsapatba verekednie magát, sőt az egyik internetes oldal szerint az együttes drukkerei nemes egyszerűséggel „dagadt disznónak” csúfolják…
„Nekem nem futnom kell, hanem gólokat kell rúgnom” – reagált cinikusan új becenevére a csatár.
Merő naivitás lenne azt állítani, hogy a harminchárom éves csatár azért igazolt Ciprusra, hogy egyenesbe hozza hanyatló karrierjét, a szigetországi együttes hívei inkább egy csodálatosnak induló pályafutás méltatlan végnapjainak lehetnek szemtanúi.
De úgy fest, mindez az egykori Super Mariót már nem érdekli...
