A 4-es metró világszám lehet

Az olimpiarendező londoniak most szembesülnek azzal, amibe négy éve mi nem mertük beleütni az orrunkat. Mivel ismét terítékre került a budapesti olimpia, nem árt, ha szemmel tartjuk a britek ötkarikás monopolyját.

2002-ben a magyar kormány tartott tőle: mi lesz, ha véletlenül elnyerjük a 2012-es rendezést.

Leégünk anyagilag, leégünk a világ előtt, vagy mindkettő?

Akkor kihátráltunk, de másfél éve ismét emelkedésnek indult az olimpiai lázgörbénk. A Budapesti Olimpiai Mozgalom felkérésére a 2002-es megvalósíthatósági tanulmányt aktualizálták.

A PricewaterhouseCoopers számításai szerint 5164 milliárd forintba kerülne a majdani rendezés az infrastrukturális beruházásokkal együtt. A summa a londoni számok ismeretében nem tűnik túlzásnak.

A Blair-kabinet a héten éppen úgy számolta, hogy 9.325 milliárd fontból (3403 milliárd forint) lehet kihozni az öt év múlva rajtoló játékokat. Az összeg 1.3 milliárddal nőtt a legutóbbi verzióhoz képest, a versenyhelyszínekkel kapcsolatos pénzeket becsülték alá. Korántsem biztos, hogy ez lesz a plafon, hiszen a rendezési költségek ritkán szoktak csökkenni.

Nálunk a gyenge lábakon álló infrastruktúra gatyába rázása igazi erőpróba. Olimpiára készülve talán az is jobban menne – mert jobban kellene mennie.

A 4-es metró például – mivel készül – költségcsökkentő tétel a megvalósíthatósági tanulmányban, pedig inkább közgazdasági és politikai csatározások terepe, örökzöld példája a magyar széthúzásnak. Ha benyújtjuk a pályázatot, Magyarország a világ figyelő szemei előtt csinálhat csodát, azaz olimpiát. De mindez azzal is jár, hogy a szennyesünket is milliók fogják látni. A nemes gondolatot hétköznapi tettekkel, együtt kell megvalósítanunk, ez mostanában nehezen megy a magyarnak.

Mindez azonban még odébb van, egyelőre csak árgus szemekkel figyelnünk kell a britek örömeit, de főleg a gondjait. Tízmilliárdokat jelenthet, ha a mások kárán tanulunk.