Kínlódva is mindig győznek
Harminchárom pont. Ennyi a különbség a Vác és a DVSC között 19 fordulót követően, így nem jelent különösebb kockázatot annak leszögezése, hogy a találkozó esélyese a bajnoki cím védője. Nehezen hihető, hogy az a csapat, amely a bajnokság kezdete óta mindössze egyetlen győzelmet aratott – augusztusban, a 4. fordulóban a Honvédot győzte le 3–1-re az újonc –, de a tavaszi két fellépésén még pontot sem szerzett, ugyanakkor kilenc gólt kapott, éppen a Debrecen ellen talál majd magára, csakhogy azt is látni kell: a magyar élvonalban nincs akkora különbség az együttesek között, hogy egyegy párharc ne hozhatna bármilyen eredményt. Láthattuk ezt a legutóbbi fordulóban is, amikor az éllovas MTK Budapest hazai pályán toronymagas esélyesként fogadta a 8. helyezett Pécset, ám végül meg kellett elégednie egy ponttal.
A Debreceni VSC ugyancsak esélyesként lép pályára a Vác ellen, azonban korántsem biztos, hogy Miroslav Beránek együttese olyan sima sikert arat majd a sereghajtó ellen, mint tette azt az előző fordulóban a Honvéd. Persze nem zárható ki ez sem, csakhogy a címvédő futballja nem annyira meggyőző, mint amennyire az elvárható lenne a játékosállomány erőssége alapján.
Ha a Loki tavaszi két bajnoki meccsét nézzük, megállapíthatjuk: mindkétszer három pontot szerzett a gárda, azonban játéka messze van attól, mint amikor tavaly, illetve tavalyelőtt sorra nyerte meg a mérkőzéseket. A Vasas otthonában Jimmy Tchana csak a 86. percben, a Kaposvár ellen Ibrahim Sidibe pedig a 72. percben volt eredményes, ami azt is jelezheti, hogy a futballisták koncentrációjával nincs gond, képesek az utolsó pillanatig küzdeni. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű.
A semleges szemlélőnek úgy tűnik, a cseh Miroslav Beránek egyelőre csak keresi az ideális tizenegyet, és mivel az átigazolási időszakban nagy volt a játékosmozgás, a labdarúgók között sincs meg a kellő összhang. Dacára annak, hogy a DVSC a tavasszal még gólt sem kapott, a védelem tengelyében a Mészáros Norbert, Komlósi Ádám kettős egyelőre nagyobb hibaszázalékkal teljesít ebben a szerepkörben, mint elődeik, Máté Péter és Éger László. Ami a középpályássort illeti, az összetétel állandóan változik, Sándor Tamás mellett csak Dzsudzsák Balázs lehet biztos benne, hogy szerephez jut (most három sárgája miatt nem játszik majd ), ugyanakkor a kispadra szorulók némelyikében lehet „tüske” a mellőzés miatt. Az egyik legnagyobb gondot a helyzetkihasználás jelenti, igaz, a Loki szimpatizánsai és elöljárói aligha bánnák, ha a csapat valamennyi meccsét egy rúgott góllal nyerné meg… Mi úgy véljük, hogy Igor Bogdanovics alkotó játéka elkelne Sándor Tamás improvizatív futballja mellett, mint ahogy az is valószínű, hogy Bojan Brnovics gólérzékenysége is hasznos lehetne az ellenfelek kapuja előtt.
Mindez azonban csak elmélkedés, a felvetésekre a választ a Debrecen futballistái a pályán adhatják meg. Gyanítható, Debrecenben senki sem szomorkodna , ha a kedvencek bűn rossz játékkal 1–0-ra győznének Vácott. Ennél boldogabbak már csak a sereghajtó drukkerei lennének, ha sikerülne másodszor is három pontot szereznie csapatuknak.
Ha kérhetünk valamit: bármi is lesz az eredmény, legyen végre élvezhető a magyar bajnoki is…
