Spanyol klubok uralkodhatnak

A spanyoloknak valamennyi UEFA-kupa-indulója érdekelt még ebben a körben (nem feledve, hogy az Osasuna a BLselejtezőből kapcsolódott be a kisebbik kontinentális kupa sorozatába). A tavalyi győztes Sevillát leszámítva a Primera División közép- vagy alsó középkategóriába sorolható alakulatai tehát állnak még, ami megerősíti az eddigi – és helyesnek tetsző – feltevést: minőség tekintetében manapság legfeljebb a spanyol liga vetekszik az angollal. Maradva a fenti vonalnál: a csütörtöki nyolc párharcból hat mellé biggyeszthető a „nemzetközi kupák históriája során még nem találkoztak” meghatározás, a kivételt (a kritériumokat kissé tágabbra szabva) éppen az ibériaiak, illetve a britek szolgáltatják. A Braga és a Tottenham 1984-es őszi randevúja hasonlóan „kellemes” emlék lehet a portugáloknak, mint egy gyomortükrözés: a Hotspur tudniillik összesítésben 9–0-val lépett a második körbe. A másik duplázó párt a Rangers és az Osasuna alkotja, ám cseppet sem meglepő módon ezeket a partikat felidézve már a skótoknak borsódzik a hátuk (2–1-gyel a spanyolok jutottak tovább), akik mindamellett így sem panaszkodhatnak a balsorsra a spanyolok kapcsán. Az 1966–1967-es KEK-évadban (a fiatalabbak kedvéért: Kupagyőztesek Európa-kupája) a glasgowiak a Real Zaragoza elleni negyeddöntőt 2–2-vel zárták, így az akkori reguláknak megfelelően jöhetett a pénzfeldobás. Az „istenítélet” a skótoknak kedvezett, ám ezúttal már csak a szabályok modernizálása miatt sincs esély hasonló igazságtalanságra (ki-ki eldöntheti, a pénzfeldobást vagy a skót továbbjutást érti-e rajta). Persze arra is meglehetősen kicsi az esély, hogy a Rangers megismételje akkori menetelését, amely-nek csupán a Franz Beckenbauert is soraiban tudó Bayern München vetett véget – a fináléban.