Európa szeme előtt játszanak

Európa–Afrika meccs lesz ma Barcelonában, és öreg kontinensünk csapatát két magyar fiatal erősíti: az MTK-s Németh Krisztián és a győri Dudás Ádám. Ellentétes előjelekkel készültek az ifjú játékosok: szombaton Németh Krisztián két góljával a meccs legjobbja volt Sopronban (3–0-ra győzött az MTK), míg Dudás Ádámot lecserélték a REAC elleni találkozón (2–0-ra kikapott az ETO).

Motiválta Sopronban, hogy részt vehet a Meridian-kupán?
Örülök a lehetőségnek, vártam a barcelonai túrát, azonban Sopronban nem foglalkoztam ezzel, csak és kizárólag az MTK sikerével törődtem – válaszolta Németh Krisztián. – Azt mondhatom, inkább az motivált, hogy játszhatok a klubcsapatomban.
Az ember azt hinné, egy szimpla magyar bajnokinál jobban feldobja az, hogy Európa-válogatott lehet?
Nekem az is remek érzés, hogy az MTK-ban kezdő lehetek, főleg úgy, hogy Hrepka Ádám is az. Eddig ugyanis úgy lehettünk egyszerre a pályán, hogy valamelyikünk csereként jött be – jobbára én. A téli felkészülés során bizonyítani kellett, hogy mindketten beférünk a kezdőcsapatba, és a Sopron elleni bajnokink igazolta, hogy megérte harcolnunk.

Az meg sem fordul a fejében, hogy ha Európa egyik legjobb korosztályos labdarúgója, akkor elvileg bérelt helye is lehetne a kék-fehérek kezdő tizenegyében?
Bérelt helyem?! Nekem minden edzésen meg kell mutatnom, hogy lehet rám számítani. Tudom, hogy értékelik a képességeimet, érzem, hogy figyelnek rám, és Garami Józsi bácsi is rengeteget foglalkozik velem, de nem kényelmesedhetek el, sok jó játékos van a keretben, becsapnám magam, ha azt hinném, én már mindent elértem. Az ősszel is sokat voltam csere, vártam arra, hogy kezdőként is bizonyíthassak, nem lenne jó elhinni, hogy lazíthatok.
A Sopron ellen két gólt szerzett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy végig játszhasson. Miért?
Azt gondolom, Józsi bácsi már gondolt arra, hogy kedden Barcelonában pályára léphetek, és nagyon jólesett, hogy erre is odafigyelt. Sokszor hallottam, hogy az edzőnk kiváló pedagógus, és nagyon ügyel a fiatalokra. Nos, a saját bőrömön érzem, mit is jelent ez. Egy éve azt hittem, kész vagyok az élvonalbeli meccsekre, és nem értettem, miért csak tíz-húsz percet kapok. Az ősszel már többet játszottam, de ritkán voltam kezdő, úgy gondoltam, többször is lehettem volna. Most jöttem rá igazán, hogy Józsi bácsi adagolta a terhelést, fokozatosan szoktatott hozzá az élvonal tempójához, légköréhez, és igaza volt. Nemrég még éreztem, hogy ami az ifiben vagy az utánpótlás-válogatottban sikerült, az nem ment a felnőttek között, ma már jobban bejönnek az elképzeléseim, éppen azért, mert most már tudom, nagyjából mi vár rám.
És mi vár önre Barcelonában?
Izgatott vagyok. Remélem, nagy élmény lesz ez nekünk. A korosztályos tornákon játszottam a mostani társak ellen, tehát valamennyire ismerem a srácokat, ugyanakkor nem tudom, felszabadult örömfutballt láthatnak-e majd a nézők, vagy mindenki meg akarja mutatni, miért is hívták meg, és fogcsikorgató küzdelem alakul ki? Annak örülök, hogy közvetíti a televízió a meccseket, így édesanyám és nagypapám is láthat, azt hiszem, büszkék lesznek rám…