Góllal vezekelt a támadó

Meglehetősen érdekes képet mutat az a statisztika, amely a két csapat ősszel rúgott, illetve kapott találatait taglalja. A vendég Tatabánya védelme az egyik „leggólképesebb” az élvonalban, hiszen Sisa Tibor együttese 29 gólt kapott az elmúlt 17 fordulóban, ennél többször (33-szor) csak a REAC hálója rezdült meg.

Ugyanakkor a rúgott gólok tekintetében már korántsem kell szégyenkezniük a tatabányaiaknak, ugyanis a három dobogós csapat, az MTK, a Debrecen és a Zalaegerszeg után ők játszották a legeredményesebb futballt. A vendégek mestere, Sisa Tibor alighanem elégedetten vette tudomásul, hogy csapata Pakson utóbbi arcát mutatva kezdte a párharcot, és egypercnyi játékot követően máris előnyhöz jutott. A találatban a remek rúgótechnikájú bal oldali védő, Megyesi László, valamint a télen kis híján eltanácsolt kameruni támadó, Dorge Rostand Kouemaha (emlékezhetünk, ő volt az, aki edzőjének és a vezetőknek beteget jelentett, ugyanakkor azzal a lendülettel kiment a Cracovia Kraków csapatához próbajátékra – hiába, végül nem kellett) játszotta a főszerepet. Nem javíthatta a hazaiak trénere, Lengyel Ferenc kedélyállapotát az sem, hogy jó húszpercnyi futballt követően már második középpályását kellett kényszerből lecserélnie. Figyelembe véve, hogy a sérült Kovács Attila – aki az NS osztályzatai alapján az őszi idény legjobb kapusa lett –, valamint a három sárga lapos Tamási Gábor és Hanák Viktor egyaránt alapembernek számít Pakson, meglehetősen nehéznek ígérkezett a folytatás.

Visszatérve az ősszel rúgott, illetve kapott találatokhoz: az igaz, hogy a Paks a negyedik legkevesebb gólt kapta az őszi fordulókban, viszont az újoncnál csak a Sopron és a sereghajtó Vác volt gólképtelenebb. Az első játékrész azt mutatta, a helyzetek kialakításával, főként azok kihasználásával továbbra is problémája van a házigazdának.

A Paks ugyan enyhe mezőnyfölényben futballozta végig az első 45 percet, de a középpályát átlépve rengeteg volt az átadási hiba a játékában, a kapu előtt pedig nem voltak kellően határozottak a támadók. A Tatabánya labdarúgói fegyelmezetten védekeztek, a labdaszerzést követően elsősorban a gólszerző Dorge Rostand Kouemahát igyekeztek megjátszani, és noha a folytatásban a csatár már nem volt veszélyes a kapura, meccsindító helyzetfelismerésének köszönhetően a vendégek előnnyel várhatták a második játékrészt.

Hogy a második félidő eseményeit látva mi játszódott le a hazaiak vezetőedzőjének, Lengyel Ferencnek a fejében, nem tudhatjuk, de megpróbáltuk kitalálni. A szakember tízpercnyi játék után harmadszor is kényszerből változtatott csapata összetételén, majd azt tapasztalta, hogy futballistái továbbra sem merik vállalni a kockázatra épülő agresszív támadójátékot. A Paksban több labdarúgó is arra törekedett, hogy csakis a biztosat játssza meg, gyakran akkor is hátrafelé passzolta a labdát, amikor előre is küldhette volna, ami azt eredményezte, hogy az utolsó néhány percet leszámítva egyáltalán nem kényszerítették saját térfelére a Tatabányát. A hajrában mégis pontot menthetett volna az újonc, de a felkészülés nagy részét kihagyó Buzás Attila büntetőből a kapufát találta el, így Sisa Tibor együttese az őszi 3–0-t követően ezúttal saját pályáján is legyőzte riválisát. Ezen a napon a Tatabánya sem remekelt, de legalább volt egy olyan labdarúgója (Dorge Rostand Kouemaha), akinek minden megmozdulása futballistára emlékeztetett.

Ő képes volt arra, amire az egész paksi csapat nem: gólt szerzett.

Lengyel Ferenc , a Paks vezetőedzője
Szakmailag értékelhetetlen ez a kilencven perc, az ellenfél helyzet nélkül vitte el a három pontot. Ez pedig csapatomra nézve nagy kritika, úgyhogy természetesen nagyon elégedetlen vagyok azzal, amit ma itt láttam.

Sisa Tibor, a Tatabánya vezetőedzője
A hazaiak tizenegyesekor a szerencse is mellénk állt, így viszont nem egészen reális eredmény született, hiszen a végén mi örülhettünk. Bevallom, ezt azért nem különösebben bánom...

---- 1. perc: Megyesi jobb oldali szabadrúgásból ívelt a kapu elé, Filó Tamás továbbcsúsztatta a labdát, amely a jobb sarokba tartott, s a vetődő Bitát megelőzve Kouemaha jobbal a gólvonalról továbbította a kapuba.
0–1
13. perc: Balaskó bal oldalról belőtt szabadrúgását Horváth Sándor csúsztatta meg, Böde nyolc méterről kapura fejelt labdáját a védők kivágták, Kiss Tamás hat méterről ismét próbálkozhatott, ám ezúttal is tisztáztak a hátvédek.
16. perc: Az előrevágott labdát Vámosi röviden fejelte haza, Bardi rárajtolt, ám Polekszics néhány centivel megelőzte a paksi csatárt, és felszabadított.
27. perc: A Heffler buktatásáért megítélt szabadrúgást Buzás végezte el a kaputól 28 méterre,
a bal sarokba tartó labdát Polekszics nagy bravúrral ütötte oldalra.
36. perc: Buzás tekerte kapu elé a labdát a jobb oldalról, a hosszú saroknál álló Balaskó tiszta helyzetben fejelhetett, ám egy méterről a jobb kapufa mellé bólintott.
73. perc: Polekszics kirúgása után Kouemaha – védőjével, Salamonnal a nyakán – a kaputól 22 méterre levette a labdát, majd fordulásból azonnal lőtt. A labda
a léc fölött hagyta el a játékteret.
75. perc: Böde buktatta Hajdút a paksi kaputól 19 méterre, a bal oldalon. Megyesi ballábas szabadrúgása után a labda az oldalhálóban kötött ki.
82. perc: Hefflert buktatták a tatabányai védők 30 méterre Polekszics kapujától, a szabadrúgásból Balaskó Kiss Tamáshoz gurított, a középpályás 20 méterről alig lőtt a bal kapufa mellé.
86. perc: Kiss Tamás tört be a büntetőterületen belülre a bal oldalon, Szilágyi csak szabálytalanul tudta megállítani a paksi játékost – tizenegyes! A büntetőt Buzás végezte el, és ballábas lövése után a labda előbb a jobb, majd
a bal kapufát érintve pattant Polekszics kezébe. ---- A hazaiak legjobbja Molnár Zoltán volt, aki rengeteg vendégpróbálkozást állított meg, és a támadásokat is segítette. A mezőny legjobbjának viszont Dorge Rostand Kouemahát választottuk, aki nemegyszer két védővel a nyakán is megtartotta a neki passzolt labdát, és találatával eldöntötte a három pont sorsát.