Most Voskár ütött – de kettőt!

Ki adta meg a meccs alaphangját? A harmadik percben lőtt közeli góljával Jozef Voskár. Tudják, a szlovák csatár, akinek az elődöntő első találkozóját megelőző napokban egy újpesti edzésen csapattársa, az eset után kirúgott Horváth András csapott oda. A szlovák el is töltött néhány napot az Árpád-kórházban („megúszta” agyrázkódással), a második derbit a Megyeri úton szenvedte végig, most azonban vállalta a játékot.

Hogy jót tett neki a kijózanító tasli, azt nem állítanánk, ám tény, hogy eddig nem sokat produkált az Újpestben (és akkor még finoman fogalmaztunk…), ezúttal viszont rendkívül fontos góllal nyitott. Megnyugodhattak az életben maradásért játszó fővárosiak, akik hatalmas elánnal vetették bele magukat a csatába. Ez az akarat azonban sokszor átcsapott durvaságba, így rendre emberhátrányban kellett őrizniük előnyüket – sikerrel. Az igazsághoz tartozik, hogy túlzottan nem volt nehéz dolguk, hiszen a közönség által űzött-hajtott újvárosiak helyzetekig is alig jutottak, mintha bénította volna őket a tét, a finálé közelsége. A 17. percben aztán elég volt két remek mozzanat: a csodálatosan passzoló Erdősi Péteré, valamint a szólóját precízen befejező, a felnőttválogatottban is bemutatkozó Kiss Ákosé.

A hazai örömmámor a második menetben négy perc alatt gyászos hangulatba csapott át. A harmadot szédületes iramban kezdő Újpest Szajbert Krisztián és Gergely Csaba révén kettőt vágott, érződött, hogy Ancsin János csapata kettőzött erővel harcol a múlt heti frusztráló események után.

No de az Acélbikák sem véletlenül jutottak az elődöntőbeli 2–0-ig! A 31. percben kettős emberelőnyben Erdélyi Péter (egy újabb ifjú válogatott!) szépített, más kérdés, hogy nem sokáig örülhetett, hiszen postafordultával Voskár visszaállította a kétgólos különbséget. Jó iramú, kemény ütközet zajlott a jégen, helyzetek itt, helyzetek ott, élvezet volt nézni az urakat.

Sportszakmai szempontból elemezve a történéseket meglepő volt az újabb, nem akármilyen fordulat! Azari Zsolt emberhátrányban szólóból szépített, ezután Berta Ákos ugrasztotta talpra a rég nem látott tömeget. Mi történt az Újpesttel? Rutinos játékosok egész sora, kétgólos vezetés, lélektani előny, mi kell még? Ezzel persze eszünk ágában sincs csökkenteni a házigazda érdemeit, a fiatalos lendületet, a mérhetetlen tüzet ki kell emelni, mindazonáltal a szezon előtt egyértelműen az aranyérmet kitűző Újpestnek a kézben tartott mérkőzést hatalmas hiba volt meccsnullára engedni.

A második harmad krónikájához tartozott még egy felettébb csúnya szabálytalanság (Szilassy Zoltán botütése eltörte Michal Jurasko kezét, nem csoda, hogy a bírók el is küldték zuhanyozni), majd Voskár butasága, aki az ötperces emberfór elején teljesen feleslegesen állíttatta ki magát. Sőt a következő felvonás elején a már bekként is feltűnő (!) Ladányit is kiállították, ám négy a három ellen nem ment a hazaiaknak, akik a folytatásban is rengeteg helyzetet hagytak ki – másképpen fogalmazva a harmadik harmadban az újpesti kapuba beálló Kamil Gonda babonázta meg őket. Fáradtak a játékosok itt is, ott is, esett a színvonal, de az izgalmak mindenért kárpótoltak. Az utolsó egy percet emberelőnyben játszotta végig a DAB, majd a ráadás elején négy a három ellen próbálkozhatott, kevés sikerrel. Az Újpestnek is volt lehetősége az aranygólra, de az előny odalett, következhettek hát a büntetők.

Miután a vendégek közül Dubek és Ladányi is belőtte, s az újvárosiak közül csupán Kiss járt sikerrel, az Újpest nyerte a maratoni ütközetet. Mindez azt jelenti, hogy pénteken újabb meccs következik Dunaújvárosban. Látva a mérkőzésen valódi csapattá kovácsolódó újpestieket, a hazaiaknak nagyon nehéz dolguk lesz ellenük. Mondhatnánk, 1–2-es összesítés ide vagy oda, a lélektani előny már a liláknál van.

Mestermérleg
vladimÍr Matejov, a Dunaújváros edzője: - Nem játszottunk rosszul, a srácokat a szív, az akarat, az elszántság vitte előre, ezért tudtak négy kettes újpesti vezetés után egyenlíteni. A kapunk előtt sokat hibáztunk, a közönség biztatása viszont erőt adott a csapatnak.
Ancsin János, az Újpest edzője: - Remélem, a játékosaim most már elhiszik, hogy tényleg van még esélyünk a döntőbe jutásra! Fegyelmezetlenségek után kaptuk a gólokat, pénteken nem szabad ennyit hibázni!