Anglia! Itt van Amerika!

Vágjunk a sztori közepébe: két amerikai mágnás – George Gillett és Tom Hicks – 174.1 millió fontot (65 milliárd forint) fizet a Liverpool többségi tulajdonrészéért, továbbá 44.8 millió fontból (16.8 milliárd forint) rendezi az egyesület adósságait, és az ígéret szerint 200 millió fontért (75.2 milliárd forint) megépítteti a gárda új stadionját.

A Liverpool ezzel a Manchester United és az Aston Villa után a harmadik angol élvonalbeli egyesület, amely amerikai tulajdonba került.
Azaz, uraim és hölgyeim, angolok: itt van Amerika!

A vörös ördögök félelme a „sátántól”

A kilencvenes években még szinte elképzelhetetlen volt, hogy az 1992-ben elrajtoló Premier League (az élvonalbeli bajnokság lebonyolításának és indulási feltételeinek megreformálása után a legmagasabb osztály lett átkeresztelve Premier League-re) csapatainak zöme az elkövetkező évtizedben milliárdosok tulajdonába kerül.

A Premier League beindulása és az ezzel járó megújhodás, a tisztább, ellenőrizhetőbb és kulturáltabb futballközeg meghozta a változást: érdemes lett befektetni. Napjainkra azonban megváltozott a helyzet, a világ milliárdosainak – egyre több van belőlük – tisztán üzleti szempontból is megéri, ha tulajdonukba kerül egy futball-, netán jégkorong- vagy kosárlabdaklub; nem beszélve arról a trendről, hogy egy magára valamit is adó mágnásnak kell, hogy legyen egy klubja.

2005 májusában robbant az első amerikai bomba: Malcolm Glazer, az NFL-ben szereplő Tampa Bay Buccaneers tulajdonosa 800 millió fontért (300 milliárd forint) megvette a Manchester United részvényeinek 98 százalékát. A klub szurkolói heves protestálásba kezdtek az amerikai mágnás és családja ellen, attól tartva, hogy a família szigorúan vállalkozói szellemben, a hagyományokra fittyet hányva, szurkolói érdekeket háttérbe szorítva kormányozza majd a világ legnépszerűbb egyesületét, vagy esetleg eladja a kedvenceket, és nem a klub érdekeit szolgálva irányít. A drukkerek egyfolytában tüntettek Glazerék ellen – ekkor az újabb amerikai befektetők érkezésére legalább annyi esély mutatkozott, mint hogy a United megnyeri a bajnokságot az utcahosszal vezető és végül magabiztosan bajnoki címet szerző Chelsea előtt. Két év sem telt, a Manchester hat ponttal előzi meg az élen a Chelsea-t, és a vörös ördögök mellett azóta az Aston Villa és a Liverpool is amerikai kézbe került…

A Manchesternél azonban szépen lassan elcsitultak a zúgolódó hangok, eltűntek a „Jenkik, haza!”-falfirkák, hiszen Malcolm Glazer nem rúgott ki senkit, Sir Alex Ferguson megmaradt menedzsernek, a csapat pedig egyre jobb lett. Mert a szurkolókat csak egyféleképpen lehet boldoggá tenni, úgy, ahogyan az NFL-ben szereplő Oakland Raiders csapatának legendás edzője, Al Davis megfogalmazta: „Győzni kell. Ha nyersz, kritikusaid is elismernek. Ilyen egyszerű. A drukkernek csak az számít, hogy csapata győzzön.”
És nem volt megállás.

Nem jelenthet akadályt új játékosokat vásárolni

Szeptemberben Randy Lerner zsebpénznek számító 60 millió fontért (22.8 milliárd forint) megvásárolta az Aston Villát, de ezt a váltást nem övezte akkora hajcihő, mint a manchesterit, mivel a birminghamiek már nagyon várták az új tulajdonost a régi (Doug Ellis), általuk pocséknak minősített ténykedése miatt.
A Liverpool vezetői is régóta várták azt a pillanatot, amikor jön a dúsgazdag befektető. A „vörösök” vezetői hónapok óta tárgyaltak a dubai International Capital képviselőivel, ám nem jutottak megegyezésre. Egyes angol források úgy tudják, az üzlet azon bukott meg, hogy a közel-keletiek közös stadiont akartak a városi rivális Evertonnal, amit viszont a Liverpool nem szeretne…

Innentől kezdve már történelem, hogy – megjöttek az amerikaiak. A George Gillett, Tom Hicks duó olyan szerződéstervezetet kínált a Liverpool vezetőinek, amelyet nem lehetett viszszautasítani. A váltás előtt még csak a Montreal Canadiens hokicsapatának elnöke és tulajdonosa, George Gillett tett ajánlatot, ám később rábeszélte barátját és egykori üzlettársát, Tom Hickset is, társuljon hozzá, vegyék meg együtt a klubot. A Dallas Stars hoki- és a Texas Rangers baseballegyüttese tulajdonosának pedig tetszett az ötlet. Nagyban befolyásolta a liverpooli részvényesek döntését, hogy a két milliárdos megígérte: 200 millió fontból (75.2 milliárd forint) hamarosan megépítik a Stanley Parkot, a Liverpool új, hatvanezres stadionját, amely a tervek szerint akusztikájában nagyon hasonlít majd a félelmetes Anfield Roadra.

A The Guardian napilap terjedelmes írásban boncolgatja a legfontosabb okokat, amelyek miatt érdemes befektetni angol klubcsapatokba. A legfőbb indok a televíziós közvetítési jogok, az ezekkel járó szerződések és a reklámlehetőségek kiaknázása. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy például a Liverpool márkanevet hogyan lehet még jobban kihasználni és értékesíteni szerte a világon. Ebben a műfajban a legkiválóbban a Real Madrid teljesít, a spanyol klub bevételi forrásának legnagyobb hányada a mezeladásokból s a klub címerével ellátott ajándéktárgyak értékesítéséből folyik be.

Megszorongatnák a két nagyágyút

Egyelőre a szurkolók vegyesen fogadták a tulajdonosváltást, ám Hicks egyik nyilatkozata a borúlátókat is jobb kedvre derítette. A társelnök azt mondta, nem határoztak meg felső összeghatárt az új játékosok igazolása tekintetében, ha Rafa Benítez venni akar valakit, megveszik, a pénz nem lehet akadály. A spanyol mester ennek nagyon örül, és úgy véli, hogy hamarosan a világ egyik legnagyobb klubja lesz a Liverpool, míg Angliában ismét felveszi majd a versenyt a két gigásszal, a Manchester Uniteddel és az orosz mágnás, Roman Abramovics által pénzelt Chelsea-vel.