Csak Benedeknek ment a lövés

Felkészülési meccs, közepesen játszó házigazda, döntetlen. Benedek Tibor viszatérése pedig egyenesen parádésra sikerült. Ez a sommázata a kedden Kecskeméten megrendezett pólómérkőzésnek, amelyen a magyar válogatott 8–8-as döntetlent ért el az olaszok ellen. A vendégek a hét végén még bajnoki derbiken szerepeltek, a mieink (a három légiós, Kásás Tamás, Madaras Norbert és Szécsi Zoltán kivételével) egyhetes margitszigeti edzőtábor után utaztak a hírös városba, ahol hétfő este és kedd délelőtt kétkapuztak egymással, este pedig fergeteges hangulatban, túlcsorduló lelátók előtt csaptak össze. A barátságos találkozót barátságtalan epizódok is tarkították, úgy érezte magát az ember, mintha valamelyik világverseny kieséses szakaszába csöppent volna.

Benedek egyszerűen azt tette, amit a Dominóban is láttunk tőle: hihetetlen intenzitással küzdött, kereste az egyéni megoldás és a társak megjátszásának lehetőségét egyaránt, és (hol innen, hol onnan) magára vállalta a befejezéseket. Nyolc gólunkból négyet vállalt, ezen belül a hat emberelőnyös találatból három fűződik a nevéhez. Nem kérdés, erősödött vele a csapat. Illetve, abban az esetben nem, ha ezután a többiek – Benedeket maguk mellett tudva – vesztenek vállalkozókedvükből. (Hogy is mondta Kemény Dénes január végén, Benedek visszahívásakor: „Jelenlétével mindenképpen erősödik a csapat. De hogy ismét köztünk van, nem jelenti azt, hogy mindenki hátradől, és a fiatalok – például a Varga testvérek vagy Steinmetz Ádám – azt mondják magukban, hogy kevesebb a dolgom. Ha így történne, összességében veszítenénk a visszajövetelével.”)

A pozitívumok sorába tartozik még, hogy kétszer is felálltunk kétgólos hátrányból, ám a teljesítmény alapján ezúttal igazságos a döntetlen. A védőmunkát sem érheti panasz, az olaszok többször is tanácstalannak bizonyultak: nemegyszer lejárt a támadóidejük, kényszerből lőttek, vagy például a hajrában nem is mentek oda elvégezni egy szabaddobást. Szécsi Zoltán az első percek letelte után biztos pont volt a kapuban (14/22, 63.6%), több bravúrt is bemutatott.
S hogy miért nem nyertünk?

Rengeteg pontatlan, rosszul megválasztott lövést küldtünk kapura (8 gól/31 kísérlet), sok bejátszást füleltek le az olaszok, az előnykihasználásunk (14/6) pedig lehetett volna jobb is. Nem kedvezett, hogy a Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely átlövőtrióból senki sem találta meg az utat a kapuba, hárman 13 alkalommal próbálkoztak – hiába! Ez luxus. Miután futni kellett az eredmény után, az eleinte (mintegy kétpercenként) sorokat cserélő Kemény Dénes többet foglalkoztatta legjobbjait a meccs utolsó harmadában. Az első mezőnyhatosban Fodor Rajmund és Kásás bekkelt, a másodikban leginkább Varga Dániel, később keveredtek a „színek”, a sorok egymásba mosódtak. Így például a második hatosban eredetileg egymás mellett játszott a két jobbszélső, Kiss Csaba és Madaras Norbert, ám Madaras később Benedek mellett szorgoskodott, míg Kiss Csaba háttérbe szorult, csakúgy, mint Varga Dénes a másik oldalon.

A meccsből kiindulva nem szabad messzire szaladni a fejtegetéssel, mégis egy ilyen találkozóból sokkal több tanulság vonható le, mint egy fölényesen megnyert összecsapásból. Tény, a magyar csapat tagjai edzőtáborból futottak neki az első felkészülési derbinek, amelyen (Kemény Dénest idézve) a munka okozta fizikai fáradtság a szellemi frissesség hiányával is találkozott – de a bajnoki fordulóból érkező, a szerbek keménységét idéző olaszok így is bravúrként könyvelhetik el a döntetlent. ---- K ---- N