„Tökéletességre kell törekedni”

– Milyen érzésekkel gondol vissza a lengyel túrára?
– Természetesen elégedett vagyok, hiszen megnyertük a tornát – mondta Pat Cortina. – A horvátok ellen kissé nehezen lendültünk játékba, de a lengyelek ellen már tökéletesen megvalósították a fiúk, amit kértem tőlük. Egyedül a litvánok elleni vereség miatt van bennem egy kis hiányérzet, hiszen azt a meccset is hozhattuk volna, ha jobban figyelünk.

– Vagy ha más felfogásban fúj a bíró a tavalyi divízió 1-es vébé második helyezettje ellen…
– Ezt ne is említse! Sohasem szabad kifogásokat keresnünk, mert akkor mindig megmagyarázunk minden kudarcot, ahelyett, hogy tanulnánk belőlük. Én is mondhattam volna a litván meccs után, hogy nem volt szerencsénk, hogy nem kedvezett nekünk a bíró, vagy hogy ettől a fiatal csapattól az egy kettő is szép eredmény a legjobbjaival felálló ellenféllel szemben, és mindez még hihetően is hangzik. Ehelyett inkább megkerestük és kijavítottuk a hibákat, ennek volt aztán köszönhető a lengyelek elleni bravúros győzelem. Mindig tökéletességre kell törekedni, mert a ljubljanai világbajnokságon is csak így lehet esélyünk a sikerre. Mert ez a csapat képes lehet kiharcolni a feljutást.

– Mi volt a házigazdák elleni siker kulcsa?
– Egyrészt végre fegyelmezetten játszottunk, nem kaptunk felesleges kiállításokat. Másrészt hatvan percen át mindenki megállás nélkül küzdött, tette a dolgát, harmadrészt pedig igyekeztünk minél egyszerűbben játszani, hamar kijuttatni a korongot a saját harmadunkból, és nem kerestünk bonyolult, kockázatos megoldásokat támadásban sem.

– Ilyen egyszerű lenne? Fegyelmezettség, küzdeni akarás, egyszerű játék, ezzel múlhatunk felül mindenkit? Első hallásra erre bármelyik vébéellenfelünk képes.
– A sikerhez más is kell, de mi csak a saját teljesítményünket befolyásolhatjuk. A fentiek nélkül nincs esélyünk. Ez csak kimondva hangzik egyszerűen, megvalósítani nagyon nehéz. A lengyelek és a litvánok is jó hokisok, de ezekben a tényezőkben nem voltak elég erősek. Lengyel kollégámat egyenesen megsajnáltam, játékosai annyira cserbenhagyták. A mieink okos jégkorongozók, ezért is jó velük dolgozni. Megértik, hogy a siker érdekében alázatosnak kell lenniük, mindennap keményen kell dolgozniuk, nem szabad megelégedniük kevesebbel, mint amire képesek.

– Nem fáradnak bele a játékosok, hogy mindig a maximumot várja el tőlük?
– Ennél azért cselesebb vagyok, csak alkalmanként szidom le őket. Ott van például Hoffmann Attila és Jánosi Csaba esete: egész múlt héten úgy éreztem, lehetnének jobbak, de csak szombat este szembesítettem őket azzal, hogy többet kell nyújtaniuk. Vasárnap aztán remekeltek, két gólt is összehoztak.