Most már a Nyúl viszi a puskát

– Mondja csak, nem unja még, hogy bárhol is játsszon, legyen szó a Barcáról vagy az argentin válogatottról, mindenhol bizonyítania kell?
– Mint mindent, ezt is meg lehet szokni – fúj egy nagyot a levegőbe a Nyulacskának becézett Javier Saviola, mintha csak várta volna a kérdést. – Ha olykor lehetőséghez jutok, akkor gólokkal igyekszem leszerelni a kétkedőket, miként az elmúlt hetekben is. Hol kettesével, hol hármasával bizonyítok…

– Pedig profi karrierje kezdetén, 1999-ben úgy tűnt, hogy Argentína rátalált a kihagyhatatlan befejező csatárára, Gabriel Batistuta örökösére…
– Szerintem rá is talált, de mások nem így gondolják. Nem véletlen egyébként, hogy a River Plate-tel akkor nyert argentin bajnoki címet tekintem a legnagyobb eredményemnek, értékesebb számomra, mint a 2004-es olimpiai bajnoki cím.

– Egyébként mi ad önnek erőt a kispadon vagy éppen a lelátón töltött nehéz hetekben, hónapokban?
– A hit adja az erőt, hogy bízzak önmagamban, a saját képességeimben.

– Most hogyan érzi, befér a Barca kezdő tizenegyébe?
– Igen, beférek. Visszatérhet Leo Messi, Samuel Eto’o, megvásárolhatják felőlem akár Cristiano Ronaldót is, én mindenkivel szemben felveszem a kesztyűt. Nekem a Barca mindennél többet jelent, nem akarok elmenni innen, csak akkor, ha erőnek erejével rákényszerítenek.

– Pedig júniusban lejár a szerződése…
– És akkor mi van? Elkezdjük a tárgyalásokat, és remélem, meg tudunk egyezni. Most már magam irányítom a sorsomat, nincs ügynököm, egy régi argentin ügyvéd barátom, Diego Queiruga segít a jogi kérdésekben.

– Valahol mintha azt nyilatkozta volna, hogy az olasz futballt is szereti.
– Lehet, de a spanyolt még jobban, azon belül is a Barca egyérintős fociját.

– A tavalyi, németországi világbajnokság milyen nyomokat hagyott önben?
– Jól kezdtünk, aztán nem volt szerencsénk. Azonban bízom abban, hogy leszek én még világbajnok argentin válogatott tagja. Mondjuk, kétezer-tízben, Dél-Afrikában.

– És mit szól ahhoz, hogy a konkurens Real Madrid szerződtette két honfitársát, Gagót és Higuaínt?
– Gago meglepően jól mutatkozott be, Higuaínt nem ismerem, ő még gyerek volt, amikor én eljöttem otthonról. Sok sikert kívánok nekik Madridban.

– Pályafutása során ki volt az a három labdarúgó, aki a legnagyobb hatást gyakorolta önre?
– Tinédzserként, a Riverben természetesen a Bohóc, vagyis Pablo Aimar, aki a mai napig a legjobb barátom. Itt, Barcelonában Ronaldinho, ő olyan, mintha egy másik bolygóról érkezett volna. A válogatottban pedig Fabián Ayala, aki igazi vezéregyéniség, „nem hagyja” veszíteni a csapatot.

– Próbálkozott valaha más sportággal, mint a futballal?
– Olyannyira nem, hogy még hobbiszinten sem űztem mást. Kisgyerekként Buenos Airesben reggeltől estig rúgtuk a bőrt a szomszéd kölykökkel, aztán nyolcévesen szerződtetett a River. Nem is tudtam, hogy létezik más sportág. Miért, ön szerint ezzel a termettel kosárlabdáznom kellett volna?!

---- A ---- S