Még edzője is magyarul köszön

A sors ajándéka, hogy tizenegyesekkel Steve Coppell menedzser csapata, a Reading jutott tovább tavaly szeptemberben a Darlington elleni Ligakupa-mecscsen, azaz a volt debreceni labdarúgó, Máté Péter angliai bemutatkozása kellemes asszociációkat ébreszthetett a „Királyiak” – Royals a Reading beceneve – szurkolóiban.

Aztán tíz nappal később drasztikus és keserves véget ért a magyar légiós szezonja. Szeptember 29-én, a Chelsea elleni tartalékbajnokin a jobb térdében keresztszalag-szakadást szenvedett az utánpótlás-válogatott hátvéd. A labdajátékok világában legborzalmasabbnak számító sérülés valaha a sportoló karrierjének végét jelentette – manapság négy-hat hónapos lábadozás a következménye.

Máté Péter a szikrázó readingi napsütésben, divatos napszemüveggel a homlokán, a legutolsó trend szerinti szürke szövetkabátban és barna csizmában, csinos Mazda 6-osából kipattanva a John Madejski Stadion bejáratánál nem úgy néz ki, mint egy invalidus. Nem is az – ugyanis egy nappal korábban, azaz kedden megkezdte a futóedzéseket!

„Több mint négy hónap telt el a sérülésem, és három az operáció óta. Azért volt az egyhónapos közbeeső időszak, mert egyrészt el kellett döntenem, hogy otthon vagy Angliában feküdjek kés alá, másrészt meg kellett erősítenem az izmokat a jobb combomban, hiszen átmenetileg át kellett venniük a térdízület szerepét. Végül az itteni orvosi stáb tanácsára az angliai műtétet választottam – kivágtak egy ínszalagdarabot a bal combhajlítómból, s azzal pótolták a szakadt keresztszalagot a jobb térdemben. Így elmondva horrorisztikusan hangzik, de nem volt az, szinte semmi fájdalmat sem éreztem” – ecsetelte Máté Péter a nem éppen szívderítő beavatkozás körülményeit.

Persze nyilván nem használ – egy idényre kölcsönadott – labdarúgó karrierjének, ha a sikeres bemutatkozás után tíz nappal szétszakad a térde, ám Máté Péter a lehető legegészségesebb lelkülettel fogadta a sors eme csapását.

„Nem történt tragédia, hiszen a csapat minden segítséget megadott és most is megad a lábadozásomhoz. Velem van a barátnőm, ő is tartja bennem a lelket, a srácok meg-meghívnak magukhoz egy vacsorára, én visszahívom őket. Rengeteg vízi torna, futás, szobakerékpározás, a mifelénk is ismert »spinning« szerepel az »étlapon«, kedd óta pedig már futás is! Első alkalommal negyedórát kocogtam, el-elfulladt a lélegzetem, nagyon elszoktam az ilyesmitől…”

A leginkább szívmelengető biztatást azonban a nagynevű menedzsertől, Steve Coppelltől kapja a hátvéd.

„A minap az öltözőben egyszer csak hozzám fordul a szakvezetőnk, és – igaz, hogy egy papírcetliről puskázva – azt mondja nekem magyarul, hogy boldog napot! – mosolygott Máté Péter. – Biztos megkérte a tolmácsomat, hogy írja le neki, de így is megható volt. Azóta rendszeresen boldog napozik, látszik rajta, hogy nagyon szurkol a felépülésemért, meg aztán átérzi, mit jelent egy ennyire súlyos sérülés.”

A klubnál uralkodó vidám hangulat szintén segíti a magyar védőt a nehézségek leküzdésében.

„Mindenki mosolyog, tréfálkozik, s ennek nem csupán az az oka, hogy minden várakozást felülmúlóan szerepelünk, s a hatodik helyen, UEFA-kupa-indulásra feljogosító pozícióban állunk. Itt nincsenek szupersztárok, a tavaly a Championshipet megnyerő gárda szinte változatlan maradt, a kiváló csapatszellem és Coppell mester színvonalas munkája sikereink magyarázata. Sérülésem idején is folyósítják a fizetésemet, s most már abban reménykedem, hogy a tavasz vége felé talán pályára is léphetek. Aztán majd meglátjuk, mi lesz, ha lejár a kölcsönadás tizenkét hónapja, de ez már az ügynökömön, Filipovics Vladanon is múlik…”